FIAT!

„A nagy népek nem a kultúrnépek. (...) A nép értékét nem lehet attól függővé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik."
(Hamvas Béla)

„El sueño de la razón produce monstruos."
(Francesco de Goya)

„Follow the White Rabbit!"
(Lewis Carroll)

„(...) a magasművészeti formákat mindig az alacsony, triviális, lesüllyedt second hand-formák frissítik fel; mindig szükségük van a populáris, a pop art verziókra. Máskülönben nagyon gyorsan szétárad az akadémikus unalom és sterilitás."
(Hannes Böhringer)

Címkék/Tags

24 órás képregényrajzolás (1) a.e.bizottság (1) albert uderzo (1) alejandro jodorowsky (1) alfa béta díj (1) angoulême (2) antoine de saint exupéry (1) a kis herceg (1) bardon barnabás (1) bartók 32 galéria (3) batman (1) bayer antal (1) bodóczky istván (1) bulvár (2) caravaggio (1) christianna brand (1) conan (1) cserkuti dávid (3) csiszér zsuzsi (1) david bowie (1) david lynch (1) dc comics (1) derek jarman (1) divinus (1) duna tv (1) dus polett (1) dv8 (2) ellenfény (1) el kazovszkij (5) fehér lászló (1) felugossy lászló (2) festészet (4) figuraterv (3) frank miller (1) frenák pál (1) futaki attila (2) gaál józsef (3) gabriel delmas (2) gáspár tamás (2) geekz blog (2) graphit (4) hamvas béla (1) haránt artúr (1) illusztráció (3) interjú (4) joann sfar (1) kálovics dalma (2) karinthy szalon (1) kecskés péter (3) képregény (22) képregényfesztivál (3) képzőművészet (9) kisképző (2) klaus nomi (1) kocsis eszter (1) közélet (1) krausz tivadar (1) kritika (4) kultúrház (1) lmbt fesztivál (4) louise funeral (2) magyar képregény akadémia (11) manga (2) manu larcenet (1) marvel comics (1) mások (2) max ernst (1) mélypont (3) mestyán ádám (1) mozgásszínház (1) múlt kor (2) orlando (3) oscar wilde (1) performance (4) pinkhell (9) ralf könig (2) rényi andrás (1) saban (2) scott mccloud (1) strange fish (1) subway (1) szabó jenő (5) szalóky károly (1) szent sebestyén (1) szivárvány köz (4) szotyory lászló (2) tánc (3) testteszttúrák (2) theatre mladinsko (1) tikos péter (1) tim burton (1) total eclipse (3) vad (1) vajda lajos (1) vak vetés (4) vertigo (1) virágok (1) vogel (4) watchmen (2) wiesław wałkuski (1) wilhelm von gloeden (1) yava (1) zap pinkhell (1) zene (2)

Kommentek/Comments

  • FIAT!: Jogos, bár mentségemre legyen mondva, hogy amikor a posztot írtam, a szerző megjelölése nélkül tal... (2012.03.24. 22:36) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • megnevezhetetlen: A Za Bakdazt megemlíthetted volna, ha már a grafikáját kiraktad :) (2012.02.13. 02:41) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • FIAT!: @-csacso-: Huhh... Igazán köszönöm ezt a kimerítő monitor-túrát! :) Most legalább okosabb lettem, ... (2010.04.26. 13:26) Géplovagtrendek
  • -csacso-: Monitor ügyileg (én már), árnyaltabban látom a képet. Sokat olvastam, néztem személyesen. Tájékozó... (2010.04.01. 13:55) Géplovagtrendek
  • FIAT!: @-csacso-: Köszi a hasznos észrevételeket, Csacso! :) Igen, Gyula úr és Mácsai úr is MKA-tag lett... (2010.03.29. 13:02) Géplovagtrendek
  • Utolsó 20

Kiállítok

2010.06.29. 10:54 | FIAT! | Szólj hozzá!

Meglepő – de legalábbis szokatlan –, hogy a kArton Galéria és a margitszigeti víztorony Kilátó Galériája is majdnem egy időben keresett meg azzal, hogy lenne-e kedvem szerepelni egy-egy munkámmal az éppen aktuális kiállításaikon. Ami ebben újszerű konstelláció, hogy míg az előbbi egy képregényes, addig az utóbbi egy képzőművészeti profilú tárlathoz kért anyagot.

A kArton Galéria a június 19-én és 20-án megrendezett Lyoni Képregényfesztiválon kapott rá lehetőséget, hogy a Raconte-moi la Terre (‘Meséld el nekem a Földet’) hangzatos címre hallgató könyvesboltban és kávézóban magyar képregényalkotókat is bemutathasson. Maga a kiállítás június 7. és 27. között volt megtekinthető, a megnyitó pedig június 11-én volt.

A galéria rajtam kívül (aki a balra látható – és a Pinkhell 6. számában publikált – Mélypont című stripjeimmel szerepeltem) még további négy magyar művész (Filó Vera, Felvidéki Miklós, Lanczinger Mátyás és Odegnál Róbert) munkáival igyekezett egyfajta keresztmetszetet, „pillanatnyi” áttekintést adni a hazai képregényes paletta igencsak eklektikus stílusirányzataiból.

06.JPG 08.JPG


Dombrádi Júlia, a projekt kurátora, az alábbi videóban utal is erre a sokféleségre, színességre, a teljesen különböző felfogások együttes jelenlétére – ami persze nem feltétlenül csak magyar specialitás, bár elképzelhető, hogy egyesek fejében a „távoli”, kis országok művészetéről olyan kép élhet, hogy azok valamiféle egységes jelleget kell, hogy mutassanak. 

A Raconte-moi la Terre kávézóban készült fotók egyikén maga a fesztivál elnöke, Alain Ravouna (balra), Dombrádi Júlia (középen) és a fesztivál főszervezője, Matthieu Diez (jobbra) is összeállt egy csoportkép erejéig:



Zalabai Csilla a Göncöl Alapítvány képviseletében keresett meg azzal, hogy az impozáns margitszigeti víztoronyban egy jubileumi kiállítássorozathoz toborozzon. A szervezet 1986-ban nyitotta meg első tárlatát, az akkor már sikeresen felújított és átalakított épületkomplexumban, így az idei év lesz a 25. kiállítási szezon, amit méltóképpen szeretnének megünnepelni.



Idézek a leveléből:
„A huszonötödik évforduló mindig nagyobb ünneplésre ad okot, egyben a végleges „felnőtté-válás” kora is, amely megkívánja a visszatekintést. Ebből az apropóból állt össze a 2010-es szezon kiállítás koncepciója. Egy négy részből álló kiállítás-sorozatot tervezek, amelyben az elmúlt sok-sok év mindegyike megjelenne a kiállítók által.

A kiállítás-sorozat címe Anagramma lesz, amely tükrözi a kiállítás koncepcióját. A kiállítás-sorozat a szójáték alapgondolatára épül, vagyis a korábbi kiállításokat alapul véve, egy-egy alkotót kiválasztva jönnek létre a teljesen új értelmű kiállítások. Ugyanakkor érvényesül benne az a kiállítás-sorozat megtervezésénél figyelembe vett alapelv is, hogy a teljes sorozat reprezentálja az elmúlt évek kiállításait, hogy minden terület, és minden kiállítási szezon, és a lehető legtöbb korábbi kiállítás egyenlő arányban és hangsúllyal kerüljön bemutatásra.



A bal oldali képen Szurcsik József és F. Farkas Tamás munkái,
míg a jobb oldalin az én Jubileum képem látható.


A négy kiállítás-rész az alábbi alcímeket kapta: Szinergia – Torzió – Mintaív – Nagyító. Ezek a kifejezések egyrészt szabad asszociációs lehetőséget adnak, másrészt köthetőek az egyes művészeti ágakhoz, valamint a víztoronyhoz, mint építészeti műtárgyhoz. Illetve a kiállítás-sorozat címében meghatározott szójátékot is folytatják, ugyanis a szavakból – a merev szabályokat félretéve – anagrammaként kirakható a „margitszigeti víztorony” kifejezés.”

A Szinergiára végül a 2004-ben festett és a Bartók 32 Galériában kiállított Jubileum II. (Hermész a kis Dionüszosszal) című képemet küldtem. Egyrészt azért, mert Csilla kérése is az volt, hogy inkább az olaj-vászon technikával készült képeket részesítsük előnyben – a korábbi munkáim többnyire vegyes alapanyagokból összeállított installációk voltak –, másrészt nem tudtam nem asszociálni a kiállítássorozat apropóján a címbeli azonosságra.

Mivel a képek mellett minden alkotó elhelyezhetett egy rövidke szöveget is, így végre bepötyögtem Rényi András megnyitószövegéből azt a részt, ami az akkori képeimre vonatkozott. Mielőtt azonban bemásolnám ide, felhívom a figyelmeteket arra, hogy a kiállítás még július 5-ig (minden nap 11.30-tól 19.00 óráig) megtekinthető – egy kellemes szombat délután például családi programnak sem utolsó elzarándokolni a toronyhoz.

„És végül itt van egy harmadik típusú fotóhasználat, tekintettel egy megint más szemre – Fehér Zoltáné. Az ő nyersanyagai – szemben Kazovszkijéval – maguk is fotótörténeti ikonok: az elmúlt századforduló híres-hírhedt aktfotósának, Wilhelm von Gloedennek (bal oldali kép) ama sokszor reprodukált remekművei, amelyeket vagy húsz éven át készített mezítelen serdülő fiúkról. A porosz származású báró, aki birtokai jövedelmének hála, életét az oly kedvelt Dél-ltáliában tölthette, homoszexuális hajlamainak engedvén, rajongva keresi és meg is találja a hihetetlen szegénységben élő szicíliai falu, Taormina parasztgyerekeinek társaságát. A faluközösség nagyvonalú mecénásaként jótékonykodik, s közben fotózni kezdi, homoerotikus vágyai esztétikai tárgyává teszi őket. így válik belőle lassan a kompromisszummentes önmegvalósítás programját hirdető radikális művész, aki a faragatlan, közönséges parasztfiúk tapintható közelségében végül is az egész európai humanista örökség csődjét tapasztalja meg. Modelljeit ókori romok tövébe, klasszikus antik szobrok pózába állítja, fuvolázó pásztorok békés idilljét játszatja el velük – mintha a lepusztult, kietlen szicíliai vidék maga volna a megtalált Árkádia, az elveszett aranykor visszatérése.

Fehér Zoltán parafrázisai máshová helyezik a hangsúlyt – arra az elszántságra, ahogy Gloeden elhárítja az esztétizálás lehetőségét és ehelyett ama bizonyos prezenciára, az expozíció őseseményére irányítja a figyelmet. Fehér nagyon is jól látja, hogy az ikonográfiái kellékeikbe bújtatott nyers, vad, szabálytalan szépségű fiúk mennyire sután néznek – vagyis, hogy milyen távol is vannak a klasszikus szépségkultusz teljesség-idoljai, a diszkoszvetők, Apollók és Tövishúzók az eleven, egyedi, akkor és ott-létezés irgalmatlan vonzásától: hogy egy piszkos köröm, egy csapzott hónalj punctuma milyen erővel képes porba dönteni a legnemesebb antik szoborgalériák örök szépségeszményeit, amelyek mind a távolság megbékítő fehérjébe szeretnének burkolózni. Fehér Zoltán médiális csavarral megfestett fotóin, megfejelve neoplaszticista hengermotívumokkal – ami csökkenti ugyan a prezencia gloedeni radikalizmusát, és nietzschei penetranciával terhelt jelenvalóságát, s közéjük a műtörténeti reflexió historizáló, ha tetszik, ironikus filterét helyezi – mégis ezt tekinti origónak, ehhez viszonyít.”

Rényi András esztéta

(Elhangzott 2004. január 13-án a TesTTeszTTúrák c. kiállítás megnyitóján, a Bartók 32 Galériában)

(A helyszíni fotókért köszönet Dombrádi Júliának és Zalabai Csillának.)

Címkék: interjú képregény képzőművészet festészet mélypont képregényfesztivál rényi andrás el kazovszkij wilhelm von gloeden testteszttúrák pinkhell bartók 32 galéria szabó jenő

Temetetlen tervek

2010.06.07. 22:31 | FIAT! | Szólj hozzá!

Túl vagyok az eddigi legnehezebb évemen – kicsit át is nyújtózott az ideibe. (A bejegyzések is emiatt ritkultak.) Persze nem panaszkodom – manapság szerencsésnek mondhatja magát az a grafikus, aki a munkába rokkan bele. Amit viszont igazán sajnálok, hogy az alább taglalt/tálalt mesekönyves és képregényes projekteket 2008 végétől, egészen mostanáig fel kellett függesztenem és félek, hogy már nem sok esélyem lesz a folytatásukra.

Egy kis előtörténet az érthetőség kedvéért:
Futaki Attila, a Spirál befejezése után egy, már a címében is igen beszédes – Le Peuple Étrange („Furcsa népek") – képregényalbum megfestésének fogott neki, amit íróként az a Gabriel Delmas jegyez, aki a frankofón piacon mára már elismert alkotónak számít, de legalább is sokak számára nem cseng idegenül a neve.
A saját bevallása (oldala) szerint festő, karikaturista, fotós, illetve multimédia művész igencsak szerteágazó médiákban találja meg a kifejezés, számára kézenfekvő lehetőségeit: festmények, metszetek, videók, installációk, képregények, illusztrációk, írások és grafikák sora kíséri eddigi pályafutását.

Attila – a vele való munkakapcsolata során – hívta fel rám a figyelmét, illetve ajánlott Gabrielnek, mint potenciális társszerzőt – legyen szó esetleg képregényről vagy éppen illusztrációról. Gabriel hamar meg is keresett és átnyálazva a portfóliómat, végül annál a – soha el nem készült – Vogel-sztorinál „ragadt le", amit anno éppen az alkalmazott technika lassúsága, körülményessége okán nem fejeztem be. Kicsit meg is inogtam, de mivel a franciaországi megjelenés és a Gabriellel való munka csábított, igent mondtam.


Louise Funeral (figuraterv) – író: Gabriel Delmas

A Vogel-féle grafitceruzás „szöszölés" így vált újra mindennapjaim aktuális tevékenykedésévé – egy sötét, groteszk és kissé Tim Burton-ös hangulatban derengő mesevilág illusztrálását kaptam feladatul.

A könyv főszereplője Louise Funeral (Temető Lili), egy mindössze 305 éves, bájos kisleány. Hajlott kora ellenére, még messze nem tanköteles és bár így nem sok gondja akad az életben, azért temetési vállalkozó apukája időnként elkeseríti. A papa bizarr foglalkozása ellenére sem hajlandó hinni azokban a szellemekben, akikkel a pöttöm az elhajlott fejfák közt fogócskázik. És akkor még nem is beszéltünk a reflektorszemű, kormos cicák hajkurászásáról vagy a rég „levitézlett" kripták felfedezéséről, melyek mélyén a több százezer éves lemezek kupaca igazi ínyenc falatnak számít Lili és a barátai számára. Na de már a „Kis herceg" óta tudjuk, milyenek a fölnőttek...

Két-három hétbe telt, mire végére értem a hat-hét szál, 5B-s ceruzát elnyelő, dupla oldalas illusztrációnak. Ami ekkor persze még mindig csak fekete-fehér rajz volt, de legalább több mint fél méter széles – eredetiben. (Aki kevésbé szakmabeli, annak tolmácsolom, hogy gyorsabban azért sem igen lehet haladni az ilyen naturális, érzéki felülettekkel, mert a tónusátmenetek homogén, finom összhatását csak órákon át tartó simogatásokkal lehet zökkenőmentesen elérni.)

Ebből kifolyólag egy kis pánik uralkodott el rajtam: hogy lesz az illusztráció mégis színes? Na persze nem csilli-villi végeredményre törekedtem, inkább egy visszafogott, pasztelles színvilágot álmodtam hozzá – de mégis... Tikos Péter, az MKA jelenlegi elnöke, ismert fantasy illusztrátor barátom azonnal a segítségemre sietett és két nap alatt színeket varázsolt a panorámaképre. Azóta is örök hálám kísérti. ;) Az eredmény pedig magáért beszél:

Louise Funeral (illusztráció) – író: Gabriel Delmas, rajz: Zorro, színek: Tikos Péter

Viszont ilyen körülmények (a technika lassúsága miatti, időbeli behatároltság, valamint a párhuzamosan végzett megélhetési munkák) között egyik közreműködőnek sem érte volna meg igazán ez a projekt. Még annak ellenére sem, hogy Gabriel része (maga a mese) már a legelején készen volt, Péter pedig valóban villámsebességgel, minimális idő alatt képes lett volna kíszínezni a dupla oldalakat.

Így a további együttműködésem Gabriellel is feltételes módba került – egészen mind a mai napig.

Hozzáteszem, hogy kint egyáltalán nem idegen, hogy egy alkotó több hónapig készíti elő, dolgozza ki és különböző kiadókat ostromolva menedzseli egy-egy következő projektjét, hiszen addig is az előzőek jogdíjából él. Nálunk ez elképzelhetetlen – hiszen ilyen bevételre nem számíthatunk –, így nekem is hamar a „megélhetési bűnözés” útjára kellett lépnem, cserbenhagyva Gabrielt.
(Akik nincsenek feltétlenül képben, azoknak mondom, hogy olyan esetben, ha egy kiadó ráharap a figuratervekre és a mintaoldalakra, szerződést ajánl, aminek megkötését követően a szerzők megkapják a teljes anyag honoráriumának felét, hogy a hátralévő időben nyugodtan és kizárólag a konkrét projektre összpontosíthassanak. Nekem még egy teljes oldalpárt kellett volna szállítanom ahhoz, hogy a Gabriel által felkeresett kiadó rábólintson a mesekönyvre. Csakhogy akkorra már örültem, ha egyáltalán utol tudom érni magam anyagilag, azaz vissza tudom pótolni az addig „eljrajzolt" időt.)

Még talán annyit, hogy 2008 végén, eredetileg pár figuratervvel indult az együttműködésünk. Ezeket most – hogy lazíthattam a gyeplőn – ismét előástam és igyekeztem őket – most már önállóan, de a Péter-féle palettát alapul véve – színekkel ellátni. A fenti, Vogel-fejű, kárómintás és spanyol galléros hibrid-szellem talán az első próbálkozásom volt.

De a rég elfeledett kriptákban függeszkedő denevérek is „kivirultak":

A nagypapa, Richard Funeral pedig már csak azért is megérdemli a figyelmet, mert 6253 éves létére még minding elég jól tartja magát – igaz, a papa szerint azt mormolja folyton, hogy ez már biztosan az utolsó napja:

Ahogy a fenti rajzok elkészültek, Gabriel – hónapokkal később – egy újabb ötlettel állt elő, nevezetesen, hogy a mesekönyv mellett indítsunk útjára egy '30-as években játszódó, romantikus-kalandos gengszter-képregényt is, amihez szintén készítettem figuraterveket és aminek akkor még csak a szinopszisa volt készen. Először túl realisztikusnak találta a szereplőket, de később megállapodtunk abban, hogy a lenti rajzhoz hasonló stílus irányába fogunk elindulni. (Mellesleg ő Marcello, a kiváló zenész, akiről az hírlik, hogy az olasz inkább a fiúkat szereti. ;)

 

Most, hogy elővettem és kiszíneztem ezeket a terveket, egyre inkább kedvet kaptam a folytatáshoz. Ha nem is grafittal – talán inkább akrillal vagy olajjal –, de nekiállok és ha eredményt is fel tudok mutatni, elküldöm Gabrielnek. Őszintén bízom benne, hogy még nem mondott le rólam.

Címkék: képregény illusztráció futaki attila louise funeral gabriel delmas

Géplovagtrendek

2010.03.28. 17:02 | FIAT! | 4 komment

A Galaktika még tavaly ősszel hirdette meg steampunk tematikájú képregénypályázatát. Hamlet (alias Szűcs Gyula) – aki főállásban az Index újságírója, illetve újdonsült tagunk is az MKA-ban – szerzőtársaival, a szintén író Mácsai Gergellyel, valamint a Hungária Kapitány figuráját vizualizáló Tikos Péter illusztrátorral közösen nyújtották be Géplovagok című pályatervüket.

Az első fordulót sikerrel vették, de sajnos a második rostán – gyaníthatóan a számtalan meglepően magas színvonalú versenytárs okán – már nem mentek át, így arra sem kaptak lehetőséget, hogy a teljes képregény elkészítésével bizonyíthassanak. Ám ez korántsem vette el a csapat lelkesedését, így aztán bővítve a szerzőgárdát – Gombalovassal, illetve a szintén MKA-tag Fabe-el felvértezve –, eltökélt szándékuk, hogy a pályázattól függetlenül is befejezik a Géplovagok 25 oldalas „nyitófejezetét". (A képen Tikos Péter figuraterve látható, illetve a Géplovagok logóterv különböző állomásait is figyelemmel kísérhetjük a blogján.)

Hamlet még a zsűri döntését megelőzően avatta be az érdeklődőket a történet hátterébe és a változatos „stáblistával" is megismertetett minket:
„Egyébként egész sztorifüzérünk van Hungária kapitányhoz: a szerzőtársammal 25 oldalas, majdnem fullosan kidolgozott (értsd: panelenként megrajzolt, pálcikaemberes, párbeszédes) forgatókönyvvel pályázunk a Galaktikánál, ami csak amolyan „beharangozó" a kapitány és a többi Géplovag későbbi kalandjaihoz. Néhány magyar szuperhős a gőztől fuldokló alternatív Európából, ahol vörös csillag került a Big Ben tetejére, a nácik pedig győztek a 23-as sörpuccsal: Emese, a hátirakétás pilótalány; Török, a Kempelen sakkozógépéből kreált steampunk csatagólem; Houdini, az ördöggel lepaktált mágus; Búvár Kund, a Skóciában nevelkedett kétéltű ember; és a személyes kedvencem: Éjvadász, az Osztrák-Magyar Monarchia hivatásos vámpír- szellem- és démonirtója, aki mellesleg maga is farkasember. Aztán hogy a Géplovagokat bevállalja-e valamelyik kiadó hosszú távon is a SteamCon után, az még nagyon a távoli jövő. Mi persze reménykedünk. És írunk." – ecseteli igen plasztikusan a Képregény.net fórumán.

Már az alapkoncepciót is szimpatikusnak találtam, úgyhogy az elmúlt pár napban ismét előkaptam a pasztell cerkás-akrillfestékes kombót – nem árt a gyakorlás Vogelre – és egy amolyan Géplovagok crossovert kreáltam. Hellboy nálam nagy kedvenc és még nem próbálkoztam vele. (Az eredeti sztorihoz természetesen semmi köze.)

A lejárt szavatosságú fixatív „törölte" az összes világosabb felületet – csak az akrillal feltett fények maradtak meg –, amiket így újra kellett rajzolnom, majd végül fixálás nélkül szkenneltem a rajzot – igencsak óvatosan. Ami viszont a jövőre nézve is problémás lehet, az az, hogy a 6B-s ceruza a színes papíron, illetve az aláfestett akril felületen meglepően „harsányan" viselkedett. Azaz úgy fénylett szkenneléskor, hogy a beolvasott képen szinte negatívba fordult. Erre senki nem tudott használható megoldást javasolni, úgyhogy a végeredmény két, különböző beállítású szken egymásbafésüléséből áll. Elnézést Hungária Kapitány csapnivaló anatómiájáért – az a rövidülés és hozzá a nyak elhelyezkedése, aránya igencsak problémás –, mivel pillanatnyi lelkesedéstől felbuzdulva vágtam a munkába és mert abszolút terven kívül készült, ezért kevés idő volt a megvalósításra. (A félig kész posztert balra fent láthatjátok az asztalomon – némi hazafias szárnyasok társaságában –, a készet pedig alant.)

Címkék: képregény steampunk figuraterv tikos péter