FIAT!

„A nagy népek nem a kultúrnépek. (...) A nép értékét nem lehet attól függővé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik."
(Hamvas Béla)

„El sueño de la razón produce monstruos."
(Francesco de Goya)

„Follow the White Rabbit!"
(Lewis Carroll)

„(...) a magasművészeti formákat mindig az alacsony, triviális, lesüllyedt second hand-formák frissítik fel; mindig szükségük van a populáris, a pop art verziókra. Máskülönben nagyon gyorsan szétárad az akadémikus unalom és sterilitás."
(Hannes Böhringer)

Címkék/Tags

24 órás képregényrajzolás (1) a.e.bizottság (1) albert uderzo (1) alejandro jodorowsky (1) alfa béta díj (1) angoulême (2) antoine de saint exupéry (1) a kis herceg (1) bardon barnabás (1) bartók 32 galéria (3) batman (1) bayer antal (1) bodóczky istván (1) bulvár (2) caravaggio (1) christianna brand (1) conan (1) cserkuti dávid (3) csiszér zsuzsi (1) david bowie (1) david lynch (1) dc comics (1) derek jarman (1) divinus (1) duna tv (1) dus polett (1) dv8 (2) ellenfény (1) el kazovszkij (5) fehér lászló (1) felugossy lászló (2) festészet (4) figuraterv (3) frank miller (1) frenák pál (1) futaki attila (2) gaál józsef (3) gabriel delmas (2) gáspár tamás (2) geekz blog (2) graphit (4) hamvas béla (1) haránt artúr (1) illusztráció (3) interjú (4) joann sfar (1) kálovics dalma (2) karinthy szalon (1) kecskés péter (3) képregény (22) képregényfesztivál (3) képzőművészet (9) kisképző (2) klaus nomi (1) kocsis eszter (1) közélet (1) krausz tivadar (1) kritika (4) kultúrház (1) lmbt fesztivál (4) louise funeral (2) magyar képregény akadémia (11) manga (2) manu larcenet (1) marvel comics (1) mások (2) max ernst (1) mélypont (3) mestyán ádám (1) mozgásszínház (1) múlt kor (2) orlando (3) oscar wilde (1) performance (4) pinkhell (9) ralf könig (2) rényi andrás (1) saban (2) scott mccloud (1) strange fish (1) subway (1) szabó jenő (5) szalóky károly (1) szent sebestyén (1) szivárvány köz (4) szotyory lászló (2) tánc (3) testteszttúrák (2) theatre mladinsko (1) tikos péter (1) tim burton (1) total eclipse (3) vad (1) vajda lajos (1) vak vetés (4) vertigo (1) virágok (1) vogel (4) watchmen (2) wiesław wałkuski (1) wilhelm von gloeden (1) yava (1) zap pinkhell (1) zene (2)

Kommentek/Comments

  • FIAT!: Jogos, bár mentségemre legyen mondva, hogy amikor a posztot írtam, a szerző megjelölése nélkül tal... (2012.03.24. 22:36) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • megnevezhetetlen: A Za Bakdazt megemlíthetted volna, ha már a grafikáját kiraktad :) (2012.02.13. 02:41) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • FIAT!: @-csacso-: Huhh... Igazán köszönöm ezt a kimerítő monitor-túrát! :) Most legalább okosabb lettem, ... (2010.04.26. 13:26) Géplovagtrendek
  • -csacso-: Monitor ügyileg (én már), árnyaltabban látom a képet. Sokat olvastam, néztem személyesen. Tájékozó... (2010.04.01. 13:55) Géplovagtrendek
  • FIAT!: @-csacso-: Köszi a hasznos észrevételeket, Csacso! :) Igen, Gyula úr és Mácsai úr is MKA-tag lett... (2010.03.29. 13:02) Géplovagtrendek
  • Utolsó 20

Egy „Különös Hal" a „földalattin"...

2009.02.02. 17:19 | FIAT! | Szólj hozzá!

A múlt hét végén sikerült magam végigverekedni egy stroryboardon, de az éjszakázás komolyan kiszívta az energiámat és sajnos ezt azon a 24 órás képregény-maratonon is megéreztem, amit az Angoulême-i Képregényfesztivál alkalmával hirdettek meg és amire korábban magam is beneveztem. Pedig az idei téma – amit a szervezők pontban három órakor tettek közzé a neten – igazán közel áll hozzám, a „múzeum" hálás motívum. Mégis, két oldal és négy óra küzdelem után inkább az ágyat választottam. Ez olyannyira elszomorított, hogy a két blogbejegyzést, amit e jeles eseménynek szántam, meg is semmisítettem. Ezúton is elnézést az olvasóktól, akik később már nem találtak rájuk!

Graphitnak (a képen), aki szintén a Magyar Képregény Akadémia tagjaként indult a maratonon – egy darabig skype-on tartottuk a kapcsolatot és egymásban a lelket –, viszont tiszta szívemből gratulálok: a 24 óra alatt sikerült teljesítenie a 22 képregényoldalt, plusz az első és hátsó borító is időben landolt az Angouleme-i Képregényfesztivál galériájában! Cserkuti Dávid rövid, de remek interjúja már olvasható vele az MKA blogján.
Természetesen a két másik magyar induló (Vincze „Ellinor" Nóra és Hromkó István) előtt is emelem kalapom – embert próbáló feladat volt ez, még a francia profiknak is. 

Másfél hete végre lecseréltem azt az ócskavasat, amivel a munka inkább már csak lassított felvételhez hasonlított, ráadásul ez az új, 4 magos proci immár a CS3-as pakkot is lazán elviszi a hátán, úgyhogy elkezdtem magam jobban beleásni a Premiere-be, de főleg az After Effects rejtelmeibe. A következő kis videó (félig vágva) már régen itt lapult az archív mappák alatt, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy a gép teljesítménye is lehetővé tette a befejezését. (Azért ez még mindig inkább harmatos próbálkozás...)

1997-ben, a SubWay Galériában (VIII. ker., Csengery u. 11.) volt alkalmam bemutatni a legfrissebb munkáimat. A Különös Hal (Strange Fish) címet a DV8 tánccsoport egyik 80-as évekbeli videójától kölcsönöztem – igaz, az én képeimnek a címen túl nem sok köze volt a nevezett előadáshoz. Annál több viszont a keresztény terminológiához, amit akkor már a performanszaim fő témájául is választottam. Igaz, a kiállítás darabjai elsőre elég eklektikus összképet mutathattak. Nem csupán technikájukban, de strukturálisan, „morfológiailag" is eléggé különböztek egymástól. Ez egyébként is jellemző volt az akkori szertelenségemre – talán a Testteszttúrákban voltam először megelégedve a kohézióval.
Krausz Tivadar jóvoltából – aki két költemény közt igyekezett megfelelni a kocsmárosi és üzletvezetői tevékenységének is – egyes installációknak még azt is sikerült megúszniuk, hogy a környékbeli suhancok darts-felületnek nevezzék ki őket. Pedig nagy volt a kísértés...
Kecskés Péter megnyitóbeszédét igyekeztem vizuálisan is feldobni a vágáskor, így a Vak Vetés performanszaimból, illetőleg Péter remek dia-dokumentációiból is úsztattam körítést a statikusabb képek fölé. (Érdekes, hogy bizonyos munkák azóta már beépültek újabbakba, így ebben a formában pl. a Möbius-passió II. már csak mint Duchamp „sakk-bábuja" létezik.) 

  
Frissítettem a képzős oldalamon is, mert a 2001-es katalógusomat – rejtélyes oknál fogva – eddig még nem posztoltam. Most sem teljes a képi anyag, de a katalógus előszavát, amit Gaál József, főiskolai mesterem írt a Teljes Napfogyatkozás (Total Eclipse I-II.) apropóján, érdemesnek tartom ide is beidézni:

„Az európai mítoszok része lett a modern művészet, mert avantgárd korszakában világmegváltó utópiájával önmagát számolta fel, öröksége csak egy ábrándkép és forradalmi felfogása inkább negatív példa. Fehér Zoltán művészetében látszólag az avantgárd törekvések és világnézetek újraértelmezése, felülvizsgálata a fő motiváció. Ennek két végletes pólusa az ezoterikus hagyományok és a forradalmi pátosz. Mindkét pólus mögött vallásos és misztikus lázadás bújik meg, az egyik a misztériumokat, spirituális praktikákat idézi meg, a másik istentagadásával ember és technika fejlődésében látja a megvilágosodás útját. Számomra munkáiból hiányzik a posztmodern felfogás, hiába vannak formai hasonlóságok, kompozíciói kritikai felhanggal készülnek, tagadás és azonosulás feszültsége rejlik mindegyik művében. Kiérződik egy új szellemi bázis megteremtésének igénye. Alkotásai inkább stációk, sorozatait egymásra építve egyetlen problémát ír körül: lehetséges-e még transzcendens igénnyel, átéléssel műalkotásokat létrehozni, a műveket a létezéssel, a lét értelmével összekapcsolni.

Állandó, emblematikus szereplő a művész, aki önfeláldozó és önfelszámoló tettekkel keresi az utat, a művész szerepe ez által a megváltóval azonos. Még a tagadásban is rejlik valami a tragikus fennköltségből. Eklektikussága ellenére minden műben érezni a bukás heroizmusát, a veszteségekkel való szembenézést. A posztmodern a múlttal már leszámolt, csak formálisan használja a modernizmus örökségét, nem vizsgálja ilyen kétségbeesetten az eszmék kudarcát. Korunk már nem akar hinni a művészetben, még kegyetlen felszámolással sem akarja megteremteni az új eszmék világát – nincs kohó, nincs olyan örökség, ahonnan elrugaszkodhatna. Fehér Zoltán felfogása ezzel szemben mégis idealista, valami „szakrális esszencia" létét, érzetét kelti munkáiban. Leszámolása a hagyománnyal egyben a hagyományok újraértelmezése.

A jelen kultúrája már felszámolta, elveszítette művészetét, ezáltal a legendás múlt és a jelen tükrében csak kudarcok, tévedések emblémáivá válhat. A múlt felülbírálata által a megtisztulás vágyának egy végletes formáját kell elfogadni, mert minden hagyomány elégtelenné válik, de a hagyománytól mégsem lehet elszakadni. A vizuális jelek is – mint a nyelv – határokat szabnak a kifejezésnek, szimbólum láncolatok örökségei: irányítják gondolatainkat, meghatározzák világlátásunkat. Fehér Zoltán munkáiban a modern képzőművészet szimbólumai, mint ideogrammák, vagy olvashatatlan hieroglifák, új kombinációkban találkoznak, elegyednek. Az összeilleszthetetlen relikviák kollázsából új jelentések láncolata jön létre, a hermetikus tanok jelképisége, az ortodox vallásosság és az avantgárd forradalmiság maradványai, jellé csupaszított formái egyszerre emlékeznek, de új magánmitológia is keletkezik. A magányos megismerés eszközeivé válnak a múlt motívumkincsei. Színhasználata inkább szimbolikus, előszeretettel használja a fekete, vörös és arany színeket, ezáltal megidéződik az ortodox ikon és az orosz konstruktivisták (Rodcsenko, Liszickij) munkássága. Ezt még fokozzák szinte piktogram egyszerűségű szimbólumai, amelyekben a leleplező szigorúság mellett kiérződik valami hűvös intellektualizmus. Jelrendszer, amely egyszerre mágikus és egyszerre formális – tragikus vágy a hitre és blaszfémikus lázadás.

Korunk felfogása már elveti a mítoszokat, ezáltal a művészet is elveszíti jelentőségét, már kevesen hisznek a művészet világképteremtő, vagy hitet megőrző erejében. Fehér Zoltán eklektikus világképe nem kaleidoszkóp, nem formális játék a múltból kiemelt fragmentumokkal, hanem a keserű tapasztalásnak az útja, mai megfelelője az alászállásnak, vagy a pokoljárásnak, mert a kultúra öröksége a hiábavalóság illúziójával kísért.

A művészet újabb kiváltságos feladata megtalálni, vagy folytatni a megismerés útját – ez egyszerre önvizsgálat és interpretáció, megidézés és emlékezés."

Gaál József, festő- és grafikusművész

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: interjú képregény tánc képzőművészet performance festészet subway total eclipse kecskés péter testteszttúrák vak vetés dv8 magyar képregény akadémia angoulême graphit 24 órás képregényrajzolás cserkuti dávid strange fish krausz tivadar gaál józsef