FIAT!

„A nagy népek nem a kultúrnépek. (...) A nép értékét nem lehet attól függővé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik."
(Hamvas Béla)

„El sueño de la razón produce monstruos."
(Francesco de Goya)

„Follow the White Rabbit!"
(Lewis Carroll)

„(...) a magasművészeti formákat mindig az alacsony, triviális, lesüllyedt second hand-formák frissítik fel; mindig szükségük van a populáris, a pop art verziókra. Máskülönben nagyon gyorsan szétárad az akadémikus unalom és sterilitás."
(Hannes Böhringer)

Címkék/Tags

24 órás képregényrajzolás (1) a.e.bizottság (1) albert uderzo (1) alejandro jodorowsky (1) alfa béta díj (1) angoulême (2) antoine de saint exupéry (1) a kis herceg (1) bardon barnabás (1) bartók 32 galéria (3) batman (1) bayer antal (1) bodóczky istván (1) bulvár (2) caravaggio (1) christianna brand (1) conan (1) cserkuti dávid (3) csiszér zsuzsi (1) david bowie (1) david lynch (1) dc comics (1) derek jarman (1) divinus (1) duna tv (1) dus polett (1) dv8 (2) ellenfény (1) el kazovszkij (5) fehér lászló (1) felugossy lászló (2) festészet (4) figuraterv (3) frank miller (1) frenák pál (1) futaki attila (2) gaál józsef (3) gabriel delmas (2) gáspár tamás (2) geekz blog (2) graphit (4) hamvas béla (1) haránt artúr (1) illusztráció (3) interjú (4) joann sfar (1) kálovics dalma (2) karinthy szalon (1) kecskés péter (3) képregény (22) képregényfesztivál (3) képzőművészet (9) kisképző (2) klaus nomi (1) kocsis eszter (1) közélet (1) krausz tivadar (1) kritika (4) kultúrház (1) lmbt fesztivál (4) louise funeral (2) magyar képregény akadémia (11) manga (2) manu larcenet (1) marvel comics (1) mások (2) max ernst (1) mélypont (3) mestyán ádám (1) mozgásszínház (1) múlt kor (2) orlando (3) oscar wilde (1) performance (4) pinkhell (9) ralf könig (2) rényi andrás (1) saban (2) scott mccloud (1) strange fish (1) subway (1) szabó jenő (5) szalóky károly (1) szent sebestyén (1) szivárvány köz (4) szotyory lászló (2) tánc (3) testteszttúrák (2) theatre mladinsko (1) tikos péter (1) tim burton (1) total eclipse (3) vad (1) vajda lajos (1) vak vetés (4) vertigo (1) virágok (1) vogel (4) watchmen (2) wiesław wałkuski (1) wilhelm von gloeden (1) yava (1) zap pinkhell (1) zene (2)

Kommentek/Comments

  • FIAT!: Jogos, bár mentségemre legyen mondva, hogy amikor a posztot írtam, a szerző megjelölése nélkül tal... (2012.03.24. 22:36) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • megnevezhetetlen: A Za Bakdazt megemlíthetted volna, ha már a grafikáját kiraktad :) (2012.02.13. 02:41) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • FIAT!: @-csacso-: Huhh... Igazán köszönöm ezt a kimerítő monitor-túrát! :) Most legalább okosabb lettem, ... (2010.04.26. 13:26) Géplovagtrendek
  • -csacso-: Monitor ügyileg (én már), árnyaltabban látom a képet. Sokat olvastam, néztem személyesen. Tájékozó... (2010.04.01. 13:55) Géplovagtrendek
  • FIAT!: @-csacso-: Köszi a hasznos észrevételeket, Csacso! :) Igen, Gyula úr és Mácsai úr is MKA-tag lett... (2010.03.29. 13:02) Géplovagtrendek
  • Utolsó 20

Ralf König, a „comix" koronázatlan úttörője

2009.08.30. 00:01 | FIAT! | Szólj hozzá!

Meleg alkotók és tematika a kilencedik művészeti ágban
(Áttekintés az amerikai, európai és a japán képregény történetéből)

2007 nyarán, a 12. LMBT Fesztiválon, lehetőséget kaptunk arra – egy másik, szintén akadémista kollégával együtt –, hogy bemutatkozhassunk azokkal a képregényeinkkel is, melyek bizonyos értelemben kötődtek a rendezvény jellegéhez – vagy azért, mert a történeteinkben főleg meleg szereplők bukkantak fel (pl. Szivárvány köz) vagy az anonim, szinte arctalan figurák – Zsombor (alias Saban) lapjain – kimondottan a melegségükkel, valamint a környezet vélt vagy valós reakcióival konfrontálódtak, – már-már belső – párbeszédeik ezeket a vívódásokat „illusztrálták".
Igazán szépen, érzékenyen „megoldott" munkák ezek – Zsombor lazúros, légies ecsetkezelése, a csavarodó, kusza torzók fájdalmas egymásba kapaszkodása, hasonlóan Schiele aktjaihoz, a hús, a testiség „bűnös" természetét, az ösztönös érzékiséget állítják szembe a szociális elvárásokkal terhelt lélek és szellem örökös bűntudat „igényével".

 

A közös „játék", a színes luftballon egyfajta megváltó jelenléttel bír. Ha nagyon didaktikusak akarunk lenni, a szabadság, a nyomasztó, elutasító közegből való kiemelkedés, kirepülés jelképe – a szivárványon túlra.
Legjobban mégis, az a kétoldalas képregénye fogott meg anno, ahol mindössze két kézfejet látunk, ők a főszereplők a történetben. Tudjuk – hiszen a párbeszédből is kiderül –, hogy két külön figurához tartoznak, itt mégis úgy érzékeljük, hogy nem csupán végtagok, de megszemélyesítik a két szereplőt, azonosak velük. Így végül abszolút érdektelenné válik, hogy kik is ők valójában, nincs szükségünk több információra. Ezáltal egyetemessé, általánossá is lesznek – mondhatjuk úgy, hogy egy egész kisebbség problémájának képviselőivé.

A Vismajor Kávézóban rendezett kiállításunk megnyitóján Pálfi Balázs szerkesztő/riporter – aki az idei, szigetes beszélgetést is vezette – nem csak velünk, de Bayer Antallal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének akkori elnökével, illetve Kálovics Dalma mangaszakértővel is beszélgetett. Mindketten nagy segítségemre voltak abban, hogy pár tablón keresztül, röviden bemutathassam a meleg tematika felbukkanását az európai, az amerikai és a japán képregény területén. Mivel pár nap múlva kezdetét veszi a 14. LMBT Fesztivál, ezzel a – helyenként már aktualizált, szerkesztett – sorozattal most veletek is szeretném megosztani az akkori kiállításon szereplő ismertetőket.

 

I. rész: Ralf König

1960. augusztus 8-án született Soest/Westfalenben. A középiskolát Werlben végezte, ahonnan szakképzett asztalosként bocsátották útjára. Már a tanulóévek alatt is szívesebben rajzolgatta a barátok, osztálytársak komikus, groteszk karikatúráit, a gyalupad mellett pedig ritkábban tüsténtkedett, ezért a továbbiakban messze elkerüli az asztalosműhelyeket. 
1979-ben, coming outja idején – ennek mikéntjéről bővebb információ nem áll a rendelkezésemre – készítette első, viszonylag rövid képregényeit, leginkább stripjeit, melyeket a melegmozgalmak ihlettek. A müncheni Zomix Comix nevű underground képregény magazin érdmesnek látta, hogy közölje is König műveit, majd valamivel később, a Rosa Flieder című meleglapban is megjelentek ezek a munkái.
Mialatt 1981 és ’86 között vizsgáira készül a Düsseldorfi Művészeti Akadémián, három teljes képregényfüzetet sikerül befejeznie és meg is jelentetnie. Az egyre eltökéltebb és szorgalmasabb Ralf A Sarius, A szenzációs képregénykönyv és a SchwulComix (Melegképregény) című munkáival jelentős ismertségre tesz szert – bár ez a népszerűség még egyelőre csak az alternatív körökben hoz számára osztatlan sikert. A három füzetben a naturalista, nyers megközelítés, a fantasyval való ironikus játék és az underground közvetlen és szókimondó modora az uralkodó stíluselem.
Ezzel párhuzamosan, a Munka és biztonság a német bányászatban című újságban elindítja Bodo és Heinz sorozatát, mellyel 1983 és ’85 között folyamatosan jelentkezik.

König végül a SchwulComix 2-ben (1984) találja meg igazi önmagát, mind rajzstílusát, mind pedig mesélési technikáját tekintve. Ez mindazt a rövid, kihegyezett poénokra fókuszáló történetvezetést jelenti, amelyben a pár kockás (paneles) strip műfaj lényege összpontosul és amely esetében leginkább Claire Bretécher minimalizmusát idézi. Rajzai pár határozott vonallal „dobják föl" a szereplők legjellemzőbb, eltúzott karakterjegyeit – éppen csak annyit jelenítenek meg vizuálisan, amennyire a kurta történethez szüksége van.

Szokatlan témája – a homoszexualitás – még a képregény műfaján belül is újabb szubkultúrát, szűkített halmazt jelent. A helyenként önironikus és szatirikus nyelvezet azonban a meleg emberek hétköznapjait remekül – plasztikusan és szórakoztatóan – ábrázolja. König ezzel a megközelítéssel azokat az olvasókat is közelebb hozza e kényes témához, akik esetleg a melegség puszta említésére is borzongani kezdenek. A csetlő-botló, szeretni való, mulattató vagy éppen gondterhelt,  összetett figurákban és helyzetekben minden ember magára ismerhet és hamar kiderül számára, hogy a melegek nem különc és perverz, deviáns figurák, hanem ugyan olyan gyarló emberek, mint mi mindannyian.
1985-től aztán két újabb SchwulComix következik, melyek már egyfajta áttörésként is értelmezhetők, hiszen a szerző rajongótábora ekkortájt nő meg csak igazán – egyre szélesebb körben válik ismertté, mint a meleg mozgalmak szórakoztató és olvasmányos krónikása.

A gyilkos kondomban (1987) – amely az első, hosszabb, kötet jellegű, (a belívet tekintve fekete-fehér) munkája volt – a film noir stílusjegyeit, e zsáner legjellemzőbb fordulatait építi bele a történetbe, amely így gyakorlatilag egy detektívparódiaként is értelmezhető. 5-6 éve kölcsönöztem ki a Francia Intézet könyvtárából – ez volt König első nyomtatott munkája, ami a kezembe került.
A sztori nagyvonalakban arról szól, hogy egy átlagos – színtelen, szagtalan, tehát egytucat – kis kondom egyszerre megelégeli a sorsát és úgy dönt, bosszút áll – nem csupán egyszeri – gazdáján. Egészen konkrétan: vérmes fogacskákat növeszt, majd azzal szórakozik, hogy sorra szabadítja meg a város tettre kész hímjeit ékességüktől, akik a kasztrációt természetesen egyik esetben sem élik túl. A gyilkosságsorozat felderítésére a marcona, minden hájjal és gerjedelemmel megkent felügyelőt kérik fel, aki a mindössze 54 oldalas történet alatt közel egy tucat potenciális áldozattal kerül egészen intim viszonyba, hogy végül szemtől szemben állhasson a gyilkos kedvű lufilénnyel.

Lehet, hogy csak nekem „ülte meg a gyomrom" annak idején a Magyar Népmesék vonatkozó epizódja, de a tettes rejtett, sértett indítéka és féktelen étvágya kísértetiesen emlékeztet a mi kis gömböcünk kálváriájára – attól a szerencsés végkimeneteltől eltekintve, hogy a kondás bicskája végül minden nyomorult falubélit sértetlenül a világra segített. A kondomnak ezzel szemben remek emésztése van – meg egyébként is, késő bánat...
A végét nem árulom el – pedig a szerző igen frappánsan oldotta meg –, annyit azonban mégis, hogy a képregény '87-es megjelenése óta számos kiadást megélt, valamint ez volt az első olyan König-mű, amit később megfilmesítettek. A horror-komédia osztatlan sikert aratott – a mellékelt kép pedig nem egy selejtes alient, hanem magát a főszereplőt ábrázolja.

Hogy a megfilmesített munkáinál maradjunk, az igen sikeres kondomos opuszt még ebben az évben követte a Der bewegte Mann (Mindenki másképp kívánja) című képregénye, amelyből – szintén pár évre rá – 1994-ben forgattak játéfilmet. A film 6,5 milliós nézőszámot produkált és ma ezzel a német filmgyártás második legsikeresebb filmjeként tartják számon. Negyvenhét országban mutatták be, köztük Magyarországon is – itthon a televízió többször is a műsorára tűzte. (Nem mellesleg, a macho Axelt az a Til Schweiger játssza, aki most Tarantino egyik brigantyjaként tündököl.)

Rövid tartalmát leginkább a Port.hu foglalja össze találóan:
„Doro kirúgja Axelt, miután félreérthetetlen helyzetben találja a női mosdóban. A tipikusan férfireagálás – miszerint „oh drágám azt hiszem, hogy teljesen félreérted a helyzetet" – Doronál nem válik be, és kiteszi hűtlen kedvesét a lakásból. Axel, a hetero macho, Norbertnél talál ideiglenesen menedéket, a férfi viszont saját neméhez vonzódik. Amikor kiderül, hogy Doro gyereket vár Axeltől, már megbocsátana neki, ám sehol nem akad a nyomára. Mivel nem tudja, hogy ki a barátja lakótársa, a félreértések sorozata elkerülhetetlen. Nagyszerű vígjáték felnőtteknek."

Ide kívánkozik még egy idézet a magyarországi Goethe Intézet honlapjáról, némi történelmi körültekintéssel:
„A német képregénynek nincs folyamatos hagyománya. Képes történetek azonban már akkor elterjedtek, amikor a nyomdai technika lehetővé tette a tömeges sokszorosítást. Talán a legismertebbek Wilhelm Busch Max és Moritz történetei. (...) A múlt évszázad első felének legsikeresebb képsorozatai e. o. plauen Apa és fia történetei. A 60-as évek felfokozott hangulatában csípős, szatirikus képregények születnek, amelyek kezdetben a Pardon című szatirikus folyóiratban, majd később a Titanicban jelennek meg. A 80-as évek közepén a német képregény fellendül: Ralf König megjelenteti a Mindenki másképp kívánja (Der bewegte Mann) című művét, amely humorral szemléli a homoszexuálisok életét.”

Az epikus, hosszabb lélegzetvételű képregényeivel talál végül igazán magára – bár továbbra is készít stripeket –, ezért is gondolhatta, hogy folytatnia kell a sort: egymást követték a vaskos kötetekbe foglalt elbeszélő opusok. Következő művei is hasonló sikereket értek el, mint A gyilkos kondom: Aristophanes Lysistrate-ja (1987) vagy Shakespeare Jago-ja (1998) pedig azt bizonyítják, hogy az a típusú nyelvezet és humor, amit ő képvisel, a klasszikusok feldolgozásainál is remekül működik. Az áthallások és a modernkori utalások ragyogóan megférnek egymás mellett – sőt, az anakronizmusok adják e művek igazi bukéját –, kortárs darabokká avanzsálják az archaikusnak ható történeteket. (A Lysistrate-ból pedig szintén készült játékfilm.)

Nem mást, mint magát az alkotót szimbolizálják – egy személyben –, azok az ikerpár-szerű figurák, akiket Konradnak és Paulnak nevezett el. Ez a mókás tükörkép-páros szinte minden, a '90-es évektől előforduló, kvázi „független" képregényében feltűnik.

1989-ben nyolc humoros, de mindamellett igen komoly és fontos üzenetet is közvetítő képregényt készített a Német AIDS Segély megrendelésére, melyek a prevenciót helyezték előtérbe.

Az 1999-ben megjelenő Super Paradise című munkájában szintén az AIDS-szel foglalkozik, bár még a komor téma sem tudott csorbítani azon a gúnyos és „kötelező" irónián, amit addig megszokhattunk tőle. Sőt: talán éppen a humor, az önfeledt játékosság az egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy reményt és kitartást adjon a gyilkos és alattomos kórral szemben. 

König igyekezett mindig aktuális maradni, naprakészségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2003-ban a melegek házasodási jogát vette górcső alá, így következő kötetének címe: Most már megcsókolhatjátok egymást.

 

 

Sikerei és népszerűsége ellenére a 90-es évek derekán több támadás is éri munkáiért – többek között a konzervatív és keresztény szervezetként ismert Bajor Ifjúságvédelmi Hivatal indít sorozatos pereket műveinek betiltására. A nemzetközi képregényes közélet is értetlenül áll a történtek előtt, az amerikai „comics code" óta nem történt ilyen összehangolt offenzíva egy közismert művész ellen. Végül 2004-ben, amikor újrakezdődtek a cenzurális hadjáratok, több mint ezer német könyvesboltot forgatnak fel, így König művei mellett például a MAUS-t, Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénykötét – mely a Holokausztot meséli el „egérszemmel” – is vizsgálat tárgyává teszik: vajon nem rombolja-e a német fiatalság erkölcsét? A viszontagságok ellenére, a józan ész végül győzedelmeskedik és komolyabb eljárás nem indul az ügyben.

2004-ben König ismét új figurákat kapcsol be a képregényeibe: a Roy és Al című sorozatában főszereplővé tett két kutya egy melegpár tulajdonát képezik – talán nem nehéz elképzelni, hogy milyen abszurd helyzetek is adódhatnak abból, hogy az állatkák egészen más perspektívából élik meg gazdáik mindennapjait.

 

 

 

 

 

2005-ben és 2006-ban végül előrukkolt az eddigi leghosszabb, kétkötetes képregényével, a Dzsinn, dzsinn – Schabbar varázslata című munkájával, mely az iszlám európai jelenlétével foglalkozik, természetesen meleg vonatkozásban (is).
Van szerencsém birtokolni mindkét kötetet – tavaly, a születésnapomra kaptam őket. A kedves ajándék mellé egy komplett fordítás is járt, külön bekötve – így végre végigélvezhettem egy König-művet magyarul is és megértettem, hogy miért hangsúlyozza szinte minden interjújában, hogy számára a történet, a párbeszédek jelentik az elsődleges szempontot a munkáiban, a rajz minden esetben csak a tartalom alátámasztására, kiegészítésére, erőteljesebb kifejezésére szolgál.
A csodalámpa története – mint Ralf többi képregényében is – felettébb rendhagyó módon tárul elénk. A hajdani kalifa éke nem egészen a hagyományos dzsinnt rejti, sokkal inkább egy tettrekész csődört, aki – a kívánságoknak megfelelően – mindig olyan formában jelenik meg, amilyet aktuális kis gazdája megálmodik. Már a kötet elején számtalan pajzán jelenet szemtanúi vagyunk, az uralkodó háremhölgyei egymás kezéből kapkodják ki a lámpást – nekem mégis az a jelenetsor tetszik a leginkább, amikor az ereklye egy XX. századi, hamburgi takarítónő birtokába jut és a nénike csak különleges ellenszolgáltatásokért cserébe hajlandó azt átadni kártyapartnereinek, a környék öreglányainak.

Ahogy korábban is említettem, König a mai napig publikál rövidebb, strip-szerű képsorokat különböző lapokban – ilyen például a Männer aktuell vagy a méltán népszerű, francia folyóirat, a Fluide Glacial. Ezen munkáit – később – általában kötetekbe gyűjtve jelenteti meg, ezt példázza a Suck my Duck! (2004) vagy a Trójai csődörök (2006). Ebből az időszakból magyarul is megjelennek stripjei, mégpedig a Kretén Magazinban.

Az abszurd és gyakran „hátsó” gondolatokkal operáló, romantikus szálakat is megpendítő fabuláival König igyekszik oldani a meleg társadalom iránt érzett ellenszenvet és úgy nevel toleranciára, hogy közben a szélsőségekig is képes elhangolni az önironikus hangnemet, továbbá – és ami nekem különösen tetszik benne, hogy – egyáltalán nem követi szolgaian a mai napság oly divatos PC-előírásokat.
Érdekes adat, hogy a 2005-ig eladott, 7 millió példányszámával a világban talán az első olyan alkotó, aki kimondottan egy kisebbség problémáival foglalkozik. Négy művét vitték filmre, számtalan másikat bábjátékként, illetve színdarabként játszanak mind a mai napig.

Már 1992-ben, az elangeni Nemzetközi Képregény Szalon alkalmával is kitüntették, mint a legjobb német képregényalkotót, itt kapta meg a Max und Moritz díjat, de ezt az elismerést még számos újabb követte. (A képen Königtől balra a zseniális francia kolléga, Jacques Tardi áll, aki '90-ben és '94-ben kapta meg ugyanezt a díjat.) A legfontosabbak között a 2005-ös Prix Alph’Art díj áll, ahol a legjobb szcenárióként értékelték, majd 2006-ban (valószínűleg a Dzsinn, dzsinn okán) ismét kitüntették a Max und Moritz díjjal, mint a Dániában kitörő Mohamedán-karikatúrák okozta botrányt kellőképpen finom humorral lereagáló (ill. arra reagáló) alkotót. Végezetül illesszünk is be pár, a témába vágó stripet:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: képregény magyar képregény akadémia szivárvány köz ralf könig lmbt fesztivál saban kálovics dalma