FIAT!

„A nagy népek nem a kultúrnépek. (...) A nép értékét nem lehet attól függővé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik."
(Hamvas Béla)

„El sueño de la razón produce monstruos."
(Francesco de Goya)

„Follow the White Rabbit!"
(Lewis Carroll)

„(...) a magasművészeti formákat mindig az alacsony, triviális, lesüllyedt second hand-formák frissítik fel; mindig szükségük van a populáris, a pop art verziókra. Máskülönben nagyon gyorsan szétárad az akadémikus unalom és sterilitás."
(Hannes Böhringer)

Címkék/Tags

24 órás képregényrajzolás (1) a.e.bizottság (1) albert uderzo (1) alejandro jodorowsky (1) alfa béta díj (1) angoulême (2) antoine de saint exupéry (1) a kis herceg (1) bardon barnabás (1) bartók 32 galéria (3) batman (1) bayer antal (1) bodóczky istván (1) bulvár (2) caravaggio (1) christianna brand (1) conan (1) cserkuti dávid (3) csiszér zsuzsi (1) david bowie (1) david lynch (1) dc comics (1) derek jarman (1) divinus (1) duna tv (1) dus polett (1) dv8 (2) ellenfény (1) el kazovszkij (5) fehér lászló (1) felugossy lászló (2) festészet (4) figuraterv (3) frank miller (1) frenák pál (1) futaki attila (2) gaál józsef (3) gabriel delmas (2) gáspár tamás (2) geekz blog (2) graphit (4) hamvas béla (1) haránt artúr (1) illusztráció (3) interjú (4) joann sfar (1) kálovics dalma (2) karinthy szalon (1) kecskés péter (3) képregény (22) képregényfesztivál (3) képzőművészet (9) kisképző (2) klaus nomi (1) kocsis eszter (1) közélet (1) krausz tivadar (1) kritika (4) kultúrház (1) lmbt fesztivál (4) louise funeral (2) magyar képregény akadémia (11) manga (2) manu larcenet (1) marvel comics (1) mások (2) max ernst (1) mélypont (3) mestyán ádám (1) mozgásszínház (1) múlt kor (2) orlando (3) oscar wilde (1) performance (4) pinkhell (9) ralf könig (2) rényi andrás (1) saban (2) scott mccloud (1) strange fish (1) subway (1) szabó jenő (5) szalóky károly (1) szent sebestyén (1) szivárvány köz (4) szotyory lászló (2) tánc (3) testteszttúrák (2) theatre mladinsko (1) tikos péter (1) tim burton (1) total eclipse (3) vad (1) vajda lajos (1) vak vetés (4) vertigo (1) virágok (1) vogel (4) watchmen (2) wiesław wałkuski (1) wilhelm von gloeden (1) yava (1) zap pinkhell (1) zene (2)

Kommentek/Comments

  • FIAT!: Jogos, bár mentségemre legyen mondva, hogy amikor a posztot írtam, a szerző megjelölése nélkül tal... (2012.03.24. 22:36) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • megnevezhetetlen: A Za Bakdazt megemlíthetted volna, ha már a grafikáját kiraktad :) (2012.02.13. 02:41) Klaus Nomi, a romantikus kiborg
  • FIAT!: @-csacso-: Huhh... Igazán köszönöm ezt a kimerítő monitor-túrát! :) Most legalább okosabb lettem, ... (2010.04.26. 13:26) Géplovagtrendek
  • -csacso-: Monitor ügyileg (én már), árnyaltabban látom a képet. Sokat olvastam, néztem személyesen. Tájékozó... (2010.04.01. 13:55) Géplovagtrendek
  • FIAT!: @-csacso-: Köszi a hasznos észrevételeket, Csacso! :) Igen, Gyula úr és Mácsai úr is MKA-tag lett... (2010.03.29. 13:02) Géplovagtrendek
  • Utolsó 20

Klaus Nomi, a romantikus kiborg

2009.06.15. 00:18 | FIAT! | 12 komment

the_nomi_song_plakat_500_px.jpg

A fenti plakátot csupán önszorgalomból követtem el, bár szívesen fogadtam volna egy idevágó felkérést Andrew Horntól, a 2004-es The Nomi Song rendezőjétől.

Persze nem Horné a kitüntetett figyelem, hanem dokumentumfilmjének főszereplője az, aki ezúttal ihletett – az 1983-ban elhunyt kultikus newave sztár, Klaus Nomi.
„You don't know me, I'm not just one of your little toys / You don't own me, don't say I can't play with other boys" – énekli a You Don't Own Me átdolgozásában, amit eredetileg a leszbikus Lesley Gore-tól ismerhetett meg a nagyközönség. (Mellesleg Goldie Hawn, Diane Keaton és az isteni Bette Midler is ezt a nótát csicseregte Az elvált nők klubjában.)

És valóban: vajon ismerjük, megismerhettük-e Nomit azalatt a rövid, de tartalmas tündöklése alatt, ami '77 és '83 közt adatott neki? El lehet-e helyezni a zenei és imaginárius palettán rendkívül egyedülálló és bizarr személyét, megjelenését – a számtalan, egymástól elméletileg idegen és távoli stílusok eklektikus, mégis sikerrel integrált, megszólaltatott hangzásvilágát, a Nomi-féle újhullám kibernetikus romanticizmusát?
Mivel azóta vagyok lelkes rajongója, mióta az első lemezét meghallottam – nagyjából tizenhárom éve –, megkísérlem felvázolni, hogy ki is volt ez a különös lény, aki „az ismeretlen galaxisból érkezve megpróbálta megmenteni az emberiséget”.

Klaus Sperber 1944. január 24-én látta meg a napvilágot a bajorországi Immenstandtban. (Finom párhuzam ez a háború végével.) A '60-as években jegyszedőként dolgozik a (nyugat)berlini Operában, ám amikor a függöny legördül, lelkesen produkálja magát a személyzet tagjainak, klasszikus opera-áriákat ad elő. Kollégái noszogatására végül színpadra áll, méghozzá az ismert berlini meleg lokál, a Kleist Casino rendszeres fellépője lesz. Természetes, hogy a fiatal és tehetséges Klaust ez a talmi csillogás és belterjesség nem elégíti ki, így elhatározza, hogy az Újvilág felé veszi az irányt.
1972-ben megérkezik New Yorkba, a Nagy Almának azon szeletéhez, ahol a nyiladozó újhullám gócpontja csábítja a friss és lendületes, kísérletező művészet elkötelezettjeit: az East Village bárjaiban teszi próbára szerencséjét. Miközben énekleckéket vesz, tésztát főz a negyed egyik konyhájában – fedezve ezzel az albérlet borsos árát.

Részt vesz a Charles Ludlam által vezetett Ridicuolus Theater Company egyik szatirikus előadásában, ami Richard Wagner Ring-ciklusának egy felettébb rendhagyó feldolgozását mutatja be.
Első érdemleges sikerét 1978-ban, a new yorki New Wave Vaudeville-ben aratja, ahol négy éjszakán át lesz David McDermott vendége. Egy testhez tapadó, félig áttetsző nylon szkafanderben énekli el Saint-Saëns Sámson és Delila c. operájának híres áriáját („Mon cœur s'ouvre à ta voix”). A ruházat, a szögletes űrruha-szerű kosztüm, a masszív, macskanő-szerű smink és a szaggatott, robotikus mozgás merev ellentétben áll az opera műfajával – mégis, Nomi képes integrálni ezeket az egymástól idegen entitásokat és valami merőben meghökkentőt és újszerűt hoz létre.

A közönség vastapssal honorálja, mikor Nomi a kaotikus, dübörgő finálé közben elhagyja a színpadot és végleg elnyelik őt a stroboszkópok villódzó fényei és a fortyogó füstbombák kibocsátotta felhők. Az előadás után a város több klubja is felkéri, hogy rendezzen náluk is hasonlóan bizarr esteket. Ekkor találkozik Mumps Kristian Hoffmannal, aki a Vaudeville-beli koncert lebonyolításban segédkezett és aki végül Nomi zenei menedzserévé és dalszerzőjévé is avanzsál – egy időre. Segít neki abban, hogy kiválassza a számára testhezálló és feldolgozandó slágereket (Lightning Strikes), illetve a legjelentősebb Nomi-dalok szerzője is lesz: Nomi Song, Total Eclipse, After the Fall, Simple Man. Később aztán nézeteltérések támadnak köztük, így Klaus másfelé veszi az irányt.
 


A '70-es évek végére jelentős ismertségre tesz szert, számtalan neves klub (Club 87, The Mudd Club, The Pyramid Club stb.) ünnepelt sztárja és maga válogathatja meg azt a fellépő gárdát is, akikkel meghökkentő és attraktív performanszait immár a szélesebb közönség előtt is bemutathatja. A műsorokban elmaradhatatlan társa Joey Arias, illetve olyan feltörekvő, akkor még csak kevéssé ismert képzőművészekkel is együtt dolgozik, mint Jean-Michel Basquiat, Keith Haring és Kenny Scharf.
 


Az igazi áttörést végül a David Bowie-val való találkozás adja. Bowie eleget hallott már a különös jelenségről ahhoz, hogy randevúra hívja a Mudd Clubba, ahol végül felkéri Nomit és Ariast, hogy legyenek a háttértáncosai, illetve vokalistái a következő televíziós fellépésén.

1979. december 15-én aztán megtörténik az igazi áttörés: a Saturday Night Live-ban a két, vörös és fekete latexbe húzott kibernetikus marionett a Kraftwerk mozgásvilágához hasonlatos, szaggatott ívekben hajlong és áriázik, kíséri széltében-hosszában azt a rózsaszín játékuszkárt, amelynek a pofájába egy folyamatosan „sugárzó” képernyőt rejtettek – miközben az előtérben Bowie egy lila női kosztümben feszít a The Man Who Sold a World és Boys Keep Swinging akkordjaira. A világhírnév innentől garantált volt a bajor „Pinokkió” számára, akit annyira lenyűgözött Bowie, és az Arias által tervezett, műanyag, szögletes és óriásira méretezett felöltője – nem beszélve a hatalmas csokornyakkendőről –, hogy másnaptól el is cseni a kosztümöt (illetve annak ötletét) és a következő években ez a szerelés válik a védjegyévé.

Mellesleg az eredeti idea sem Ariastól származik, sokkal inkább Tristan Tzaratól, a neves dadaistától. (Lásd a bal oldali fotót.)

 

 
A Bowie-féle fellépés után Nomi egymás után kapja a jobbnál jobb ajánlatokat. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen továbbra sem tér el az általa kitűzött iránytól. De hogy a mai napig tartó – főleg újhullámos, alternatív körökben abszolvált – sikere minek is köszönhető? Nehezen lehet megválaszolni. Ha a csak a magam eklektikus ízléséből indulok ki, még csak-csak érthető, de vajon mi lehet az a gyújtópont, ahol Nominak sikerült egyesítenie és vonzóvá vagy éppen vonzóan hátborzongatóvá gyúrnia a klasszikus operát, a német romantika fátyolos karcosságát, a kor utópisztikus és ma már mosolyogtató galaktikus utazásait, a korabeli science-fiction elemeket, a punk nyerseségét, a háború előtti német kabaré fülledt dekadenciáját, a szimfonikus zenekar együttesét a szintetizátor-nemzedék indusztriális hangzásvilágával? Rejtély, de a recept – nálam legalább is – bevált.

 

Később, amikor megtudta, hogy HIV pozitív és a betegség következtében megjelentek rajta a Kaposi-szarkóma jelei, lecserélte a páncélszerű eleganciát, a hatalmas polietilén felöltőt. Onnantól csak opera-áriákat énekelt és spanyol gallérral zárt, barokk eleganciával lépett fel utolsó koncertjén is, Münchenben, ahol fél évvel halála előtt, keserves fájdalmai ellenére is kitűnően énekelte el Henry Purcell Artúr király (1691) c. operájának ismert áriáját, a The Cold Songot.
1983. augusztus 6-án hunyt el New Yorkban, mint azon hírességek egyike, akiket elsőként ragadott el a huszadik század pestise. Hamvait – kérésére – a város felett szórták szét.



 
Filmes pályafutása elég kurta: még az SNL-ben történt fellépését követően, Man Parrish producerrel kötött szövetséget. Egy 1980-as underground filmben, a The Long Island Fourban egy nácit, Anders Grafstromot játszotta, míg az 1981-ben Ugrh! A Music War címen forgatott dokumentumfilmben a Total Eclipse c. számát adta elő. 2004-ben a The Nomi Song méltó emléket állított neki, ráadásul a film díjat is nyert a 48. Londoni Filmfesztiválon.

Tény, hogy Nomi halála után vált nemzetközileg is igazán ismertté, mondhatjuk úgy, kultikussá – hatása is csak ezután volt mérhető valójában, lemezei is ekkortól kezdenek ipari mennyiségben fogyni. Ahogy Andrew Horn is megemlíti a The Nomi Songban: a '80-as évek elejének East Village-i kavalkádja, a punkos-újhullámos művészlokálok és nyüzsgő, avantgarde galériák, műtermek világa elképzelhetetlen lett volna nélküle, öröksége pedig számtalan, azóta született produkcióban tetten érhető. 


Marc Almond és Nina Hagen 2001-ben maxi CD-re éneklik egyik himnuszát, a Total Eclipse-et, Morrissey, a The Smiths egykori frontembere, a brit pop-ikon pedig Kill Uncle turnéjának minden egyes koncertje előtt „felteszi” Nomi előadásában a Wayward Sisters-t.

De a rajzfilmek világában is feltűnik: a televízióban vetített The Venture Bros című animációs vígjátéksorozatban két részben is szerepel, mint a rajzolt David Bowie testőre, hasonlóan a vicsorgó, aggastyán Iggy Pophoz. Nomi rajzolt karaktere már-már szuperhőshöz hasonlatos fegyverrel rendelkezik: a rendkívül magas ultrahangja lesz megátalkodott ellenfeleik hattyúdala. A második részben végül Klaus elpártol Bowie mellől és átáll a The Phantom Limbként ismert gazemberhez. Van ez így.

 


Megjelenése a divatra is nagy hatással volt: a Boudicca, a Givenchy és Paco Rabanne főleg a női divat területén kamatoztatta az énekes különös stílusát, míg a férfiaknál a Hugo Boss vett át bizonyos elemeket a jellegzetes Nomi-imidzsből – illetve Jean Paul Gaultier a 2009-es kollekciójában is memlékezett róla, ahol a bemutatót a Cold Song kísérte.

Bőven találunk ma is Nomi-fanokat a neten: néhány hóbortos figura egészen elképesztő munkát képes abba fektetni, hogy a nagy ikon jelmezét minél élethűbben idézze meg. Többek közt én is bohóckodtam már Nomiként – igaz, talán tíz éve is lehetett, amikor egy építész barátom farsangi buliján igyekeztem a rokokó szalonjához öltözni. :) 

Amikor Japánban járt, kitüntetett figyelemmel fogadták – talán nem véletlenül. A Tezuka – manga-félisten – alkotta Astroboy-jal való hasonlósága egészen elképesztő. Persze az animében és mangában oly kedvelt kiborg-életérzés is hozzájárulhatott szigetországi sikereihez.
(Balra egy Nomi plakát Japánból, illetve alatta Osamu Tezuka figurája, Astroboy)

„Let me, let me,
Let me, let me,
Freeze again...
Let me, let me,
Freeze again to death!”


Klaus Nomi nagylemezei:

  • Klaus Nomi 1981
  • Simple Man 1982
  • Encore 1983
  • In Concert 1986


Bónuszként hallgassátok/nézzétek meg Edson Cordeiro előadását. A Purcell-klasszikus Nomi emlékének ajánlva hagzik fel a 2008-as Teddy Awards-on: 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2009.08.03. 16:21:09

A legalaposabb és -terjedelmesebb magyar írás, amit Nomiról ismerek, gratulálok és köszi.

FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2009.08.05. 17:43:25

@vegyeskazetta: Megnéztem, mert nem emlékeztem már rá, és ki van pipálva a trackbackelés lehetősége.

Neked ez a cím nem jelenik meg?
fiat.blog.hu/api/trackback/id/1185385

Azt írja, hogy ez a trackback címe a posztnak.

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2009.08.06. 15:55:14

My bad, először a poszt URL-t raktam be, oszt vártam, hogy valami történjék :)

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2009.08.06. 15:56:41

Egyébként helyesen Tristan Tzara az a Zara.

FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2009.08.06. 16:01:52

@vegyeskazetta: Milyen igaz. :) Az zavarhatott meg, hogy a képnél Zara szerepelt, mint ahogy többen is tévesen írják:
www.google.hu/search?q=tristan+zara&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a

Köszi szépen, javítottam!

FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2009.08.17. 23:43:19

@vegyeskazetta: Nagyon köszönöm! A Tiger Lillies pár éve zenélt a Magic Mirrorban a Szigeten, zseniális formáció. Akkor beszereztem pár albumukat is, talán a cirkuszos lemezük tetszett leginkább – bár a cirkuszt magát ki nem állhatom :) –, tényleg kapcsolódik Nomihoz. Eleve van valami wurstli-szerű, „kikiáltós" hangulat a zenéjükben – és persze a vizuált is ehhez igazítják. Csupa idézőjel, miközben baromira figyelnek minden egyes taktusra. Idióták. :)

FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2009.08.17. 23:55:18

Eszembe jutott, hogy Tigerék milyen hamar ráálltak a szereplésre, miközben (anno) több évig ostromolták Max Raabe-ot és a zenekarát is, hogy talán mégis, meg mekkora siker lenne... Végül nem jöttek.
Lehet, hogy nagyszínpadra áhítoztak. ;)

megnevezhetetlen · http://www.facebook.com/xyzdg1981 2012.02.13. 02:41:12

A Za Bakdazt megemlíthetted volna, ha már a grafikáját kiraktad :)

FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2012.03.24. 22:36:04

Jogos, bár mentségemre legyen mondva, hogy amikor a posztot írtam, a szerző megjelölése nélkül találtam rá a képre.
Címkék: zene david bowie klaus nomi total eclipse