Az elmúlt két-három nap gatyaszár-szaggató körutazásai sem hoztak eredményt: még most sincs a kezemben a Yava-lemez. Pedig szorgalmasan róttam a lemezboltokat – 24-én koradélután aztán személyesen, Mestyán Ádámtól tudtam meg, hogy leginkább az Írók Boltjában, illetve a metál-zenére szakosodott zugokban illett volna keresni. Lemaradtam – pótolni fogom.
Addig is, körmölök egy rövidke ajánlót.
A Yava weboldala már önmagában is kuriózum, hiszen a felelős dizájner-csapat – gondolom hasonlóan, mint a lemez fakkjánál – Dus Polett vizuális intencióira hagyatkozva (nagyon helyesen) alkotta meg a tumultuózus, kellemesen eklektikus összképet. (Egy biztos, a grafikus, Kamarás Ágnes nem felejt minket ingerszegény környezetben.) Ha belehallgattunk az albumon is szereplő tizenkét számba (a Zene menüpont alatt ezt megtehetjük ingyenesen), még inkább klappolni fog a „huzat”, ez a szürreális kavalkád – hozza a zenei elemek sokszínű összeborulását és egymásba öltését. Valóban olyan ez a montázsszerű webfelület, mint egy innen-onnan toldott-hímzett, csodás, mesebeli ködmön – a borongós boci és a fogas láncfűrész szárnyas malacot igéz a faluház tetejire – hommage á Weöres és Bódy –, s felettük a kozmikus Nap-lemez-korong perpetuum-mobile pörgeti a talpalávalót. Így a különböző népi kultúrák karakteres zenei motívumai is hasonlóan kapaszkodnak össze, gyúrják egymást örömzenévé a darálós-trashes gitártémákkal, punkos-metálos ütem-tervvel – nem akasztják ki egymást, jól meg vannak a Yavaban.
De mindezen nem is csodálkozhatunk, ha Polettet olvassuk az ötfős csapat eredetéről a Mymusic interjújában: „A csapatot Ádám és én alapítottuk 2001-ben. Ádám a Vágtázó Halottkémekben zenélt, ugyanott, ahonnan négy évvel később Fritz, a gitárosunk is érkezett. 2002-ben csatlakozott a népzenei hangszereken játszó Róka Szabolcs, dobosunk, Szabó Kristóf pedig egy progresszív bandából érkezett hozzánk. Miután rengeteg stílust szeretünk, kézenfekvő volt, hogy ezek együttesen alakítják majd a zenénket. Gyakorlatilag csak annyi történt, hogy mindegyikünk hozta a formáját, és így megszületett a Yava egyedi hangzásvilága.”
Érdemes még a Kulturport.hu kritikusának találó sorait is idéznem (hiszen magam nem vagyok zenei szakértő): „(...) sem az átlagosan pörgős rockzenekar, sem az andalgós, öncélúan átszellemült folkzenekar kliséjét nem lehet rájuk húzni: itt a népzenei örökséget kell tisztelnie a hallgatónak, a modern köntösnek köszönhetően maga is megélheti annak mondanivalóját, intenzitását."
A két alapító tag, Ádám (lásd vörösben) és Polett egyébként is régi jó barátaim. Előbbi a zenélés mellett költő-esztéta minőségében is tevékenykedik – Diszlexia c. képemről itt olvasható a kiállításra készült elemzése –, valamint, miután arabistaként végzett az ELTE-n, egy évet Kuvaitban élt, és Észak-Afrikában is huzamosabb ideig tartózkodott.
Polett pedig… szimplán egy istennő. (Na jó, ezzel a kijelentésemmel biztosan vitába szállna. :) Konkrétabban: utcaszínházas és népzenészi múlttal utazott ki először Jáva szigetére, ahol végül éveket töltött és a nyelv mellett az ősi „wayang" árnyszínházzal és a gamelán zenével is megismerkedett. (December 4-én, az A38 hajón rendezett lemezbemutató koncertjükön vokalistaként az indonéz Sintho is fellépett.) Ma, a zenélés mellett, egy népszerű rádióműsort vezet, de ami igazán személyes élményem vele kapcsolatban, hogy a '90-es évek végén nála tartottuk a hernádcécei színházi napokat (én a Vak Vetés performenszem két részét, illetve a Rien ne va plus!-t is ott mutattam be) – számtalan felolvasóesttel, drámajátékkal, faluszínházzal. Mindeközben néha átruccant egy kicsit Indonéziába. Töltődni.
Apropó lemezbemutató! Egy kis ízelítő az A38-on elhangzó koncertből – az első számú kedvencem, a Tizenkettő c. szám:
Tehát, aki szeret pörgős, és energikusan hömpölygő örömzenére duvajkodni, azonnal csapjon le a Yava friss-ropogós albumára egy lemezboltban! Csalódni biztosan nem fog.
A Fesztblog ajánlója itt. Borítót pedig ilyet keressen:
Kommentek/Comments