Leruccantam három napra a Kis-Dunához – pechemre, szinte végig szakadt az eső, így bevackoltam magam a teraszon kókadozó napernyő alá és jobb híján rajzolgattam.

Már régóta tervezem, hogy kicsit átfazonírozom a Szivárvány köz képregényem szereplőit, pontosabban stílust váltok. Az eddigi túlságosan is az Asterixre hajazott – igaz, amikor 2003 elején nekivágtam, még semmi komolyabb szándékom nem volt vele – és magával a képregénnyel sem –, így egyedül a kíváncsiság – és a Mások szerkesztője – hajtott: vajon felnőtt fejjel, a képzős tanulóévek után, sikerül-e hozni Uderzo stílusát? Egy percig sem merném magam a mesterhez mérni, de ez a kis kiruccanás legalább arra elég volt, hogy ismét megragadjak a műfaj mellett és hogy mára elsődleges kifejezési formámnak tekintsem a képregényt.

A fenti két figurának – Ricsinek és Milánnak – igyekeztem megőrizni a legjellemzőbb és – az olvasók számára – már ismerős karakterjegyeit, de a '60-as évek francia képregényiskolájának lendületes, kerekded formáit esetlegesebb, hullámzóbb kontúrokkal, gyurmaszerűbb tömegekkel váltottam fel. Ezáltal Ricsi masszívabbá, zártabbá és robosztusabbá vált, míg Milán most már inkább hasonlít egy alteros, erősen elszállt fazonra, mint ártatlan egyetemistára. 

Ricsi így nézett ki korábban (részlet a Filozófiák a budoárban című Szivárvány köz epizódból):

Milán pedig ugyanekkor...:

A poszthoz – a meleg és a képregényes – téma kapcsán némi aktualitás is hozzácsapható: augusztus 12-én, 17 órától a meleg képregényről lesz szó a Sziget Magic Mirror sátrában, ahol én is a meghívott vendégek közt leszek. Bővebb info a Sziget honlapján:

„Meleg képregény = meleg manga?"
Ritka mint a fehér holló. Így is marad?
Pálfi Balázs moderátor vendégei:
Fehér Zoltán képzőművész,
Kálovics Dalma mangaszakértő,
Németh Vladimir és Koncz Ákos a Fumax kiadó képviseletében és
Boldizsár Iván kritikus.
(Ha minden igaz, a beszélgetést a Para Rádió közvetíti.)