A lakásfelújítás forgatagában egy ismerős mappára bukkantam, ami a 10-11 éves kori képregényes szárnypróbálgatásaimat tartalmazta. Pókember, Daredevil, Conan és Kalán néni megmosolyogtató kalandjai elevenednek meg a lapokon, több mint 50-60 oldalon keresztül. Egyértelmű, hogy ez volt képregényes pályafutásom legtermékenyebb időszaka. A Snoopy-s történetet és az Asterixes füzetet ezúttal kihagytam a szkennelésből, mert az óriási méret és a gondos, kibogozhatatlan cérnafűzés bonyolulttá tette volna a szétbontásukat. A legtöbb sztorira már csak halványan emlékeztem és akadtak abszolút meglepetések is. Gondoltam, pár oldalt megosztok veletek is, legyen min derülni az év végi lazulásban.
(A fotón a húgommal bújjuk a legfrissebb Kockást 1982-ben.)

1. GORDON (1984). Gőzöm sincs, kire utal a képregény címe – Flash Gordonnak nyomát sem leltem –, gyanítom, hogy valami félreértés, -fordítás végeredménye. Igaz, anno még Pókembert sem olvashattunk magyarul, így a svéd nyelvű, magyar nyomdákból „kimentett" és bolhapiacokon forgalomba kerülő füzeteket, illetve a szerencsésebb – diplomata, sportoló stb. apukákkal rendelkező – osztálytársainktól, századszorra is kölcsönkért francia és német megjelenéseket bújhattuk.

Most sem vagyok igazán otthon a szuperhősök világában – mire meg is érthettem volna az idegennyelvű füzeteket, már egészen más „dimenziókba eveztem" –, de például a Zöld Lámpást felismerni vélem. Aki tudja a megfejtést a többi szereplőre, egy sörre a vendégem. (Nem Pókemberre gondoltam. ;)

2. VÅGHALSEN (1985). Lehet, hogy ez a név is félreértés eredménye, mindenestre Daredevilként akkor még nem hallottuk emlegetni a fenegyereket. Felhívom a figyelmet az utolsó oldal ajánlójára, ami persze soha nem készült el.

3. SPIDER-MAN (1985). Annak is megvan az előnye, ha az ember egy kukkot sem ismer a Pókember-sztoriból és csak a képeket nézegeti: meg lehet spórolni a felesleges szövegelést.

4. CSIP-CSUP CSODÁK (1988). Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Gyakorlatilag az egész nyolcadik évfolyam rajtam röhögött, hogy még mindig képes vagyok leragadni az ilyen gyermeteg rajzfilmeknél.

5. GLADIÁTOR (1989). Leginkább ezen a füzeten lepődtem meg – éppen a 2003-as, újraindulás előtti utolsó és talán legjobban kidolgozott képregényemre nem emlékeztem. A párbeszédek és a sztori bájosan együgyű és csőtollat is akkor fogtam először a kezemben – több-kevesebb sikerrel.

Tikos Péter kollégám találóan megjegyezte, hogy Conan képregényt úgy rajzolni, hogy a neve még csak meg sincs említve a sztoriban, illetve a borítón is csak másodrangú szereplőként van feltüntetve, igazi szentségtörés.

Minden kedves olvasómnak képregényekben, kiállításokban gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok!