Meleg alkotók és tematika a kilencedik művészeti ágban
(Áttekintés az amerikai, európai és a japán képregény történetéből)

II. rész: Manga – a japán képregény

Az összefoglalót írta és az illusztrációs anyagot válogatta:
Kálovics Dalma

Bevezető
Japán történelme folyamán mindig máshogy kezelte a homoszexualitást, mint a nyugat, soha nem ítélte el, egyáltalán nem volt morális kérdés. Az olyan egynemű közösségekben, mint például a buddhista szerzetesek és a szamurájok között bevett gyakorlat volt, shudou néven gyakran része a mester-tanítvány kapcsolatoknak. Nem köthető össze teljes mértékben, de szorosan kapcsolódik a homoerotikus kapcsolatokhoz a tradicionális, szép, feminin fiú ideálja, a bishounen, aki férfiakat és nőket egyaránt vonz. Bár a leszbikus szerelem soha nem kapott olyan visszhangot, mint a férfiak szerelme, a japánok a történelem során ehhez is elfogadóan viszonyultak. Ez a szabad légkör a 19. század végén, a viktoriánus erkölcsök elterjedésével szűnt meg, amelynek következtében a shudou gyakorlata teljesen eltűnt. A huszadik században a fiúszerelem a tömegkultúrában tért vissza, először esztétikus, a szépségre nagy hangsúlyt fektető regényekben, amelyek – egy sor hasonló nyugati filmmel együtt – egy csapásra népszerűvé váltak a női közönség körében. Bár a melegek és leszbikusok Japánban is olyan problémákkal küzdenek, mint a világon bárhol, azzal soha nem volt gond, hogy ez főszerepet kapjon a tömegkultúra legkülönfélébb termékeiben. Így vált például egy fordulattal a női rajongás tárgyává a bishounen és a fiúszerelem.

Boys’ love

Hagio Moto: Touma no Shinzou (Thomas szíve)
Hagio Moto 1973-as Touma no Shinzou-ja nem a legelső fiúszerelmet megjelenítő manga, de az egyik első klasszikus, amely az új műfaj minden jegyét magában hordozza. A melegmotívum a hetvenes években találta meg útját az éppen megújuló shoujóba, a lányoknak szóló mangába. Az alkotók, akik ugyancsak rajongói voltak a meleg kapcsolatokat megjelenítő regényeknek, filmeknek, mint a szerelem egy formáját emelték be a fiúk, illetve a lányok közti szerelmet képregényeikbe. A szerzők a szerelem legkülönfélébb megjelenési formái mellett a nemi szerepeket is vizsgálták, és hogy a japán társadalom kötöttségei ne korlátozzák a történeteket, ezeket térben és időben távolra helyezték, illetve ugyanennek köszönhető az egynemű szerelem motívuma is.

A szexualitás egészen Takemiya Keiko 1976-os, Kaze to Ki no Uta című klasszikusáig nem jelent meg a shounen-ainak elnevezett új műfajban, itt azonban mindjárt az első jelenetben, ami meghökkentette az olvasókat, ám hamar népszerűvé is vált. A shounen-ai alapvetően nem a szexualitásról szól, hanem a drámai történetekről, az összetett érzésekről, bonyolult kapcsolatokról, illetve még inkább a szépségről, ezért is vált innentől a műfaj, illetve a lányoknak szóló manga számára alapvetővé a feminin szépségű, fiatal fiú tradicionális japán ideálja, a bishounen. A shounen-ai karakterei kevésbé fiúk, inkább egyfajta androgün nemtelenséget testesítenek meg, és egyben lehetővé tették az alkotók számára, hogy az alárendelt női szerepből kitörve vizsgálhassanak helyzeteket és egyenrangúbb kapcsolatokat.

Takemiya Keiko: Kaze to Ki no Uta (A fák és a szél dala)
A Kaze to Ki no Uta egy régi kor drámai története, ahol az igaz szerelem és a mértéktelen dekadencia kerül szembe egymással. A szőke, angyalarcú Gilbert máig a mangatörténelem egyik legnagyobb csábítója.

Takemiya Keiko: Hensoukyouku
(Variációk)
Takemiya Keiko a továbbiakban is hű maradt az európai környezethez, de itt már a legkülönfélébb kapcsolatokat és életeket kíséri végig.

 

Minami Ozaki: Bronze – Zetsuai since 1989 (Kétségbeesett szerelem 1989 óta)
A nyolcvanas években – a szépségcentrikus shounen-ai mellett – az amatőr képregényben, a doujinshiben jelent meg először a férfikarakterek közti szexualitás – legtöbbször könnyed, erotikus történetekben, amelyeket yaoinak neveztek el. A fogalom mozaikszó, amely épp azt emeli ki, hogy a történeteknek semmi értelme, csak a szexről szólnak, mégis ez fokozatosan hatott a mainstreamre, míg 1989-ben megjelent egy újfajta történet, amely komplex cselekményt és szexet egyaránt tartalmazott, a Zetsuai 1989. A Bronze és Bronze Restart című folytatásos történetek egy playboy énekes és egy focista drámai, birtokló kapcsolatát mesélik el, bár a drámaiságot kevésbé a melegek megszokott problémái testesítik meg. Itt kulcsmomentum, és máig jellemző a nőknek szóló, irreális műfajra, hogy a karakterek alapvetően nem melegek, csak éppen egy azonos nemű emberbe szerettek bele. Ennek ellenére, többnyire nem az új helyzet elfogadása jelenti a fő konfliktust, sőt, gyakran ez fel sem merül, így ritka az igazi coming-out, az ütközés a társadalommal és a környezettel. Ugyan ma már lényegesen több a meleg karakter bennük, ezeknek a fókuszpontja sem a valós problémákra esik, hanem inkább szerelmi, párkapcsolati zűrökre vagy más cselekményre.

A cselekményt, erős érzelmeket és erotikát tartalmazó történetek más nevet kívántak, így az új műfaj a boys’ love lett, amelyben a kilencvenes évektől sorozatban jelentek meg az újabb antológiák. Érdekes módon, a műfajtól még zsargonban is távol álló melegkultúrát érintõ „gay boom” is segítette a műfaj népszerűségét, amikor a meleg témák hangsúlyosabban helyet kaptak a médiában. Ekkorra alakultak ki bizonyos sztereotípiák a boys’ love karaktereire és például a szex különféle koreográfiáira, amelyeket némi egysíkúság és nagy irrealitás jellemzett, elvégre a női fantáziát voltak hivatottak kielégíteni – habár a műfajnak kezdettől vannak meleg, sőt leszbikus olvasói is. Általánosan jellemző volt, hogy a domináns karakter (seme) magasabb, idősebb, férfiasabb, míg a passzív (uke) kisebb, fiatalabb és nagyon feminin, személyiségre nem is igazán fiú vagy férfi, hanem inkább nő egy fiú testében, sőt, olykor a seme férfi mivoltához is fűződhet némi kétség. A megjelenített szex is távol áll a valóságtól, de a műfaj népszerűségét ez természetesen nem befolyásolta.

Nekokichi Ranma: Osakana wa Ame no Naka (A hálóban vergődő hal)
Az 1993-ban készült Osakana wa Ame no Naka jellegzetes képviselője a kornak – tipikus karakterekkel és egy elemésztő, lehetetlen kapcsolattal, ahol a feleket a társadalmi kötöttségek fojtják meg.

 

Kodaka Kazuma: Kusatta Kyoushi no Houteishiki (A romlott tanár egyenlete)
Az eredetileg a fiúknak szóló shounenmangából indult, ezért kevésbé virágos stílusú alkotónő 1993-as mangája frissítően hatott humorával. A fiatal Arisadának a gimnázium három évébe telt, mire meghódította az iskolaorvos Shibatát.

 

 
Ragawa Marimo: New York New York (u.a.)
Cain AIDS-es barátja halála után megkéri szerelmét, Melt, hogy házasodjanak össze. Ragawa Marimo 1995-ben indult mangája a New York New York eltér az átlagos boys’ love mangáktól, és nagy beleérzéssel sokkal valóságosabb történetet mesél el olyan témákkal, mint a coming-out, az AIDS, féltékeny kollégák, homofób barátok, vagy egyszerűen mint a különféle felfogások meleg életformákban és partnerkapcsolatokban. A realistább designt mutató képregény befejezése persze álomszerű házassággal és örökbefogadással végződik, de az amerikai környezetben játszódó történet mindenképpen a boys’ love ritkább, valóságosabb darabjai közé tartozik, amely típusból különösen a kilencvenes évek közepén készült több darab.

Ma a boys’ love sikere csúcsán áll, óriási mennyiségű mangával, egyre több animével és hangjátékkal – a nyugati piacokat is meghódította. Mára a műfaj, a cenzúra enyhülésével, explicitebb lett, korábbi szabályai enyhültek, változatosabbak a típusok, egyre több a nem „nőszerű” karakter, lehet idősebb vagy magasabb, sőt akár férfias is a passzív uke, és minden korosztályt megtalálunk a tizenévesektől a jól karbantartott ötvenesekig. A mangák jellege, iskolai vígjátékoktól, drámáktól kezdve, az üzletemberek életén át, az alvilági történetekig, bármi lehet és a szexualitás mértékének vagy adott esetben a fétiseknek megfelelően speciális antológiák vagy különszámok is léteznek. Bár számtalan komolyabb történet születik, amelyek akár a valóságból is meríthetnek, a műfaj elsődleges célja még mindig a női olvasók szórakoztatása.

Nitta Yuuka: Haru wo Daiteita (Átöleljük a tavaszt)
Nitta Yuuka 1999-ben indult népszerű mangája két felnőtt férfi kapcsolatát mutatja be, ugyan nem meleg vonatkozású, de reális problémákkal és az addig egyáltalán nem jellemző reverzibilitással vonzza az olvasókat.

Takanaga Hinako: Little Butterfly (Kis pillangó)
Iskolai románc lányos bishounenekkel – a régi klisék szerint – 2001-ből, de a történet reális családi drámát fest le.

 

Yamane Ayano: Finder no Hyouteki (A cél az objektívben) – bal oldali kép
Boys’ love minden témában előfordul, akár az alvilág szereplőivel is készülhet ilyen manga. Ezekben a domináns seme különösen uralkodó és birtokló.

Naono Boura: Yuuwaku Sentiment (Kísértő érzelem)
Az alkotó különösen szereti felrúgni a régi szabályokat, és előszeretettel alkalmaz nem csak idősebb, de kifejezetten érett férfiakat a passzív szerepben, ahogy azt a 2006-os Yuuwaku Sentiment is mutatja.


Minami Haruka: Yagami Doctor no Ai no Shinsatsushitsu
(Dr. Yagami szerelmi vizsgálata)
A doktor és nővér fétis csak egy a sok közül. Az ilyen történetekben, ahogy azt Minami Haruka 2006-os mangájában is láthatjuk, minimális vagy egyáltalán nincs cselekmény.

Uchida Kaoru: Sore de wa Mina-san (Akkor tehát mindenki)
Az alkotó egyike azon keveseknek, akik ma boys’ love-ban izmos, szőrös, férfias karaktereket szerepeltetnek, ahogy ezt 2005-ös mangájában is megfigyelhetjük. A testszőrzet fokozatosan jelent meg a mangában, mivel régebben a cenzúra tiltotta.

 

Hagio Moto: Zankoku na Kami ga Shihai suru (Egy kegyetlen isten uralkodik)
A régi shounen-ai egyik anyja később is visszatért a férfiszerelemhez, de felnőtt nőknek szóló joseiantológiában megjelenő, komoly hangvételű történetekkel. 1993-től 2001-ig tartó sorozata valószerűen megrázó történetet mutat be egy fiúról, akit szadista mostohaapja zaklatott, majd hosszú éveken át próbálja ezt feldolgozni és normális életet élni, amiben mostohabátyja van segítségére, akivel egymásba szeretnek, de a múlt és az apa árnyéka – amit a maszk szimbolizál – végig ott lebeg a kapcsolat felett.

Matsu Takeshi: Tai-chan Kou-chan (2004) (u.a.)
Matsuzaki Tsukasa: Kanashii Uta wa Kirai desu ka (2005) (Nem szereted a szomorú dalokat?)
A melegmanga, amelyet egyfelől a férfiszerelem szimbólumához, a rózsához visszanyúlva barának (rózsa) illetve gay mangának vagy comicnak neveznek, igazán a kilencvenes években bontakozott ki. Bár az ízlések nem egyformák, és például a meleg szexipar sem ilyen egyoldalúságot közvetít, a melegmangák kezdettől, szinte kizárólag ugyanazt az ideált képviselik: nagydarab, férfias karakterek lehetőleg minél több izommal és testszőrzettel. A történetek általában rövidek voltak gyors és explicit szexszel, ami nem bizonyult elégnek. Az újabb antológiák az ezredforduló után jelentek meg néhány új tehetséggel, mint például Matsu Takeshivel és Matsuzaki Tsukasával, akik a korábbi, testiség mellett, az érzésekre és gyakran az igaz szerelem megtalálása körül forgó történetre is jobban figyeltek. Mindazonáltal az antológiák – valószínűleg mivel nincs túl sok belőlük – különféle történeteket tartalmaznak a cselekménnyel rendelkező fejezetektől kezdve a könnyű szexen át egészen a szadomazochizmusig. A műfajok soha nem jelentenek kizárólagosságot, így a barának is vannak női rajongói, sőt az újabb antológiák közül néhány a melegek mellett tudatosan célozta meg a férfias férfiakat kedvelő női fogyasztókat is, sőt néhol női alkotók is előfordultak. Az új típusú történetekkel úgy tűnik a melegmanga is megtalálta a maga útját, bár továbbra is rétegműfajnak számít a piacon.

Yuri

Yamagishi Ryouko: Shiroi Heya no Futari (A fehér szoba párja)
Yamagishi Ryouko 1971-es Shiroi Heya no Futari című mangája volt az első, amely lányok közti szerelmet ábrázolt. A történet az internátusban szobatársakká váló két lány, a romlott életet élő, fiús Simone és az ártatlan, kislányos Resine tragikus szerelmét jeleníti meg, amely messzemenően meghatározta a leszbikus szerelemre koncentráló új műfaj, a yuri sztereotípiáit mind az európai jellegű internátusi helyszínben, mind a karaktertípusokban. A hetvenes évek elejéről származó yuri (liliom) kifejezés fokozatosan ragadt rá az új műfajra, és mára minden, a tömegkultúrában megjelenő leszbikus tartalomra vonatkozik, függetlenül a szexualitás mértékétől, és attól, hogy van-e köze a valós leszbikusokhoz vagy sincs.

Ikeda Riyoko: Oniisama e (Kedves Bátyám)
Ikeda Riyoko 1975-ös klasszikusa több mint yuri, sötét, drámai történet – a leszbikus vonzalom mellett olyan súlyos témákkal, mint például a drogok, öngyilkosság, vérfertőzés, a testi és lelki bántalmazás vagy a rák.

Tsukumo Mutsumi: Moonlight Flowers (Holdfény virágok)
A yuri mangák először a fiatal lányoknak szóló shoujoantológiákban jelentek meg, majd a nyolcvanas években a felnőtt nőket megcélzó joseimagazinok érettebb karaktereket és történeteket felvonultató yurival jelentkeztek. A reálisabb élethelyzetet megjelenítő Moonlight Flowers az egyik első klasszikusa az érett yurinak 1989-ből, amely egy fiatal nőt mutat be, aki a hagyományos életformához és családmodellhez ragaszkodó Japánban férjét és rossz házasságát hagyja ott iskolai barátnőjéért és szerelméért.

Az érett, valószerűbb yuri máig elsősorban általános, felnőtt nőknek szóló antológiákban és alternatív magazinokban jelenik meg, esetleg leszbikus magazinokban, ebből következően az olvasóközönség is vegyes, nem kizárólag leszbikusokból áll, illetve a valószerűbb yuri alkotói sem feltétlenül leszbikusok. Az ilyen történetek nagy hangsúlyt fektetnek az érzelmi oldalra, a kapcsolatok kialakulására vagy annak nehézségeire, illetve arra, hogy egy viszonyba hogyan szólnak közbe adott társadalmi elvárások, amelyek különösen Japánban nagyon fontosak. A szexuális szint legtöbbször visszafogott, soha nem pornográf, explicit leszbikus szexet leginkább csak a heteroszexuális férfiaknak szóló erotikus mangákban találunk – természetesen a férfi igényekre szabva.

Yamaji Ebine: Free Soul (Szabad lélek)
Életszerű történet 2004-ből konfliktusokkal és szívfájdalommal a nagy szerelemig, bár nagy társadalmi összeütközésektől mentesen.









Sakurazawa Erica: Love Vibes (Szerelmi érzések)
1996-os történet egy a barátok és barátnők között hol a csúcson, hol a mélyponton járó kapcsolatról. Az alkotónő más, yurit tartalmazó mangáit nyugaton is kiadták.

Takeuchi Sachiko: Honey & Honey
Takeuchi Sachiko 2006-os Honey & Honey című mangája egyike a teljes mértékében valósághű, leszbikus alkotótól származó yurimangáknak. A történet a szerző saját élményeit dolgozza fel, bemutatva, hogyan találkozott barátnőjével, Masakóval – felvillantva epizódokat a leszbikus pár mindennapi életéből. A design nem követi a mangás trendeket, és ebből is látszik, hogy kevésbé a rajongói közeg számára készült, hanem elsősorban a mai japán leszbikusok életébe kíván betekintést nyújtani.

Konno Oyuki & Nagasawa Tomo: Maria-sama ga Miteru (Szűz Mária figyel)
Ellentétben a vele egy tőről fakadt boys’ love-val, a fiatal lányokat, de alapvetően nem leszbikusokat megcélzó yuri egészen a kilencvenes évek második feléig agonizált klisészerű karakterekkel és történetekkel. A legtöbb manga lányinternátusban játszódott és fiatal, naiv lányok, valamint a rájuk gondot viselő idősebb diákok közti plátói vonzalmat jelenítette meg a Shiroi Heya no Futari szellemében. A biztonsági játék nem volt meglepő, hiszen ez a fajta yuri a leszbikusoknak túl irreális, a nem leszbikus lányok pedig szívesebben olvasnak fiúkról. A pozitív változás kezdeményezője 1998-ban egy éppen a régi klisékből táplálkozó, ám mégis frissítő regénysorozat, a Maria-sama ga Miteru volt, amelyből máig folytatódnak a manga- és animeadaptációk. Ehhez járult hozzá egy különös hatás az ezredforduló után, amikor például férfiaknak szóló, leszbikus tematikájú játékból olyan anime készült, amelyet közelebb vittek a lányoknak szóló yurihoz, ami valamivel életszerűbbé tette a műfajt –  például azáltal, hogy megjelent benne a vágy.

A pozitív fordulatoknak köszönhetően, az utóbbi pár évben több yuriantológia is született, amelyek azonban először kudarcba fulladtak és pár szám után meg is szűntek. Végül 2005-ben elindult a sikeres Yurihime antológia, amely merészen változtatott a régi szokásokon, nem kerülte a szexualitást és egyre több, a régi kliséktől eltérő történetet tartalmazott. Érdekesség, hogy a műfaj számára nélkülözhetetlen vérfrissítés éppen a boys’ love mangában népszerű alkotóktól érkezett, akik könnyedén vittek erotikát is a korábban plátói műfajba. Úgy tűnik, ma a yuri egyfajta virágzását éli, egyre több mangával és animével és talán nem szorul többé a perifériára.

Zaou Taishi & Eiki Eiki: First Kiss (Első csók)
A nagy páros, számtalan boys’ love manga után, ugyanazokat a jó pontokat hozza a yuriban is: tetszetős design, vicces jelenetek, szívszorító érzések és ha a történet adja, szex – ahogy azt a 2006-os First Kiss is bizonyítja.

Nangoku Banana: Tokimeki Mononoke Jogakuen (A szívdobogtató szellem lányiskola)
Nangoku Banana 2006-ban indult szórakoztató yurikomédiája – egy cseppnyi erotikával – egy átlagos lányról szól, aki a természetfölötti lények iskolájába kerül.

Ikeda Riyoko: Claudine
1978-ban Ikeda Riyoko Claudine-ja volt az első manga, amely transzszexualitást jelenített meg, de a cross-dressing már korábban is népszerű volt Japánban. A nemek felcserélhetősége a japán történelem néhány szokásában meghatározó volt, illetve leginkább a színházban volt jelen. A csak férfiakat szerepeltető kabuki mellett a huszadik század elején megjelent a csak nőket szerepeltető Takarazuka revü (nyugati típusú musicalekkel), ami nagy hatással volt a mangára. A férfiként élő nő motívumát Ikeda Riyoko a hetvenes években több művében is alkalmazta, és a bishounen mellett az ambivalens szexualitás megtestesítője lett. A cross-dressing máig népszerű eleme a mangának, illetve transznemű karakterek is fel-feltűnnek, de nem igazán válnak központi témává.

Rokuhana Chiyo: IS – Otoko demo Onna demo nai Sei (IS - se nem férfi, se nem nő)
Rokuhana Chiyo 2003-ban indult IS című mangája különlegesnek számít, mivel interszexuális karakterek történeteit mutatja be. A képregény kezdetben valós eseteket dolgozott fel, de a kiadó nem egyezett bele a teljesen valósághű történetekbe. Szinte mindegyik epizód pozitív végkicsengéssel zárul.